Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik kSnyy. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848. Nov. teni a történtek egész terhét, a nemzetet ezen egyesek elámított eszközének lenni hirdeti. „Mi, feldunai hadserege az alkotmányos Magyarországnak, ebből alkalmat veszünk magunknak, ismételve kijelenteni, hogy mi tökéletes tudomást szerezve a dolgok állásáról, tisztán felismertük kötelességünket. Kijelentjük, hogy ármány és árulás nem a magyar nemzet által, mely királya iránti loyalitásában, megszomorodva bár, de híven, máiglan megmaradt, hanem a magyar nemzet ellen koholtatnak. „Hazafiúi örömmel nyilvánítjuk, hogy hazánk legnagyobb részében csend és egyetértés uralkodik, és az ország egészének törvényes rendé azon egyes lázadási kísérletek által sincs megzavarva, miket épen a reactio és azon bitorlott hatalom szitogat, mely, a király nevével visszaélve, a király esküjét sárba tapodja. „Tiltakozunk azon valótlan állítás ellen, mintha minden eddig kelt kormányintézkedések egyes magánszemélyek tettei, az egész nemzet pedig és vele mi, ily egyes pártütó'k elámított vak eszközei volnánk; és kijelentjük : hogy Magyarország királyi esküvel szentesített alkotmánya védelmét igaz ügynek tartjuk, és ezen meggyőződésünkben azt minden megtámadás ellen öntudattal védjük. „Kijelentjük, hogy valamint az egész magyar nemzet mind azon esküszegő árulás daczára, minőnek a históriában párja nincs, királyát folyvást azon loyalitással tiszteli, minőnek a régi és új históriában szinte nincs párja: úgy mi is óhajtjuk virradását azon napnak, melyen a törvényes viszony a király részéről a magyar nemzettel az alkotmány alapján visszaállíttassák ; hogy azonban most, midőn fejedelmünk és a nemzet közt minden törvényes érintkezés a reactio ármányai által lehetetlenné tétetett, s miután a király törvényes helytartója, a nádor, országunkat elhagyta, mi a nemzet képviselőiben ismerjük fel azon hatalmat, mely egyedül intézkedhetik törvényesen Magyarország ügyei felett; hogy e hatalom kifolyását, a honvédelmi bizottmányt, tökéletesen jogszerű kormá-