Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Harmadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvesztéig, 137 Az egybegyűlt nép e közben nagy lelkesedéssel fejezte ki i848. OH. mindenkori készségét a haza védelmére. Más nap híre futott, hogy Urbán ezredes 1500 oláh végvidéki katonával s három ágyúval Maros-Vásárhelyt megszállotta. E váratlan hír villámcsapásként hatott a gyülekezetre. „Most már nem tanácskoznunk, hanem tennünk kell", kiálta fel Berzenczey kormánybiztos; és javaslá, indulna meg tüstént hét-nyolcz ezernyi rendezettebb nemzetőrség, míg a többiek tartalékseregül alakuljanak otthon zászlóaljakká. De a tömeg más véleményen volt. „Ha én megyek, menjen más is; menjünk mindnyájan!" — kiáltának sokan. S nem lévén, ki őket meggyőzhetné, hogy a rendezettebb had, ha kisebb is, több sükerrel működhetik, a tábor október 18-kán meg is alakult. Háromszéknek Donáth alezredes, Csik-G-yergyónak Dorschner ezredes, Udvarhelyszéknek Beczmann alezredes, Marosszéknek Lázár Dénes nemzetőr-alezredeslőn vezérévé; fővezérül Sombory huszár ezredes kiáltatott ki; s a tábor azonnal megindult. Öt napon át folyt ki, hatalmas tenger gyanánt, Kereszturszékből, a székely tábor. És, tekintve az annyi ezernyi, termetes, szép, bátor férfiakat, látva a lelkesedést e nép soraiban: azt kell vala hinni, e tenger mindent elsodor, mi útját állja. De, fájdalom, sem fegyvere elegendő, sem vezére nem volt, ki a népben fegyelmet tartani, annak erejét és lelkesedését felhasználni tudta volna. Sombory hamar gyanúra adott okot magaviseletével; minden esetre kétes marad, míg reá nagyobb világosság nem derül, árulás volt-e hibája, vagy ügyetlenség. Az Agyagfalvárói vett hírek Puchnert is tevékenységre ösztönözték. 0, ki magát tíz nap előtt, a Vayhoz írt levelében, meggyöngült egészsége miatt a hadi kormány folytatására elégtelennek állította volt, október 18-kán egy nyilatkozványt bocsátott ki Erdély népeihez, melyben kijelenté, hogy császár ő felsége nevében, a tartománynak még polgári igazgatását is kezeibe vette; a reáruházott hatalomnál fogva, az okt. 3-kai cs. kir. manifestum értelmében, Erdélyt hadi törvény alá