Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

138 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. veti; a toborzást megszűnteti; a nemzetőrséget és bármi néven nevezett önkéntes csapatokat a fohadi kormány parancsa alá helyezi. Mind azokat, kik e rendeletnek ellenszegülni merészelnének, elfogatni s a legközelebbi katonai hatósághoz, hadi törvény szerinti elitéltetés végett, bevitetni parancsolja. Végül a fejedelem nevében felszólítja Erdély minden nemzeteit s lakosait, hogy életök e legfontosabb perczeiben keljenek föl és csatlakozzanak a hű cs. kir. sereghez, fogadják azt a rend védei és a fejedelmi akarat végrehajtói gyanánt. Ugyanekkor a már elébb törvényes hatalomnak elismert oláh bizottmánynyal hivatalos érintkezésbe ereszkedett, s tőle a parancsai alatt álló zászlóaljak kiegészítésére 3745 újonczot, a száz városoktól pedig egy vadász zászlóaljat kívánt kiállíttatni. Majd négy tábort állított fel, Úrban, Riebel, Heidte, s a hazáját, nemzetét megtagadt Gredeon altábornagy alatt, melyek mindegyikébe nagy számú felkelt oláhságot vétetett fel a rendes katonaság gyámolítására. Pár nap múlva azonban más intézkedéseket tőn az oláhokat illetőleg. Eelhatalmazá az oláh bizottmányt, állítana az összes oláhságból 15 legiot, mindenikét 10—12 ezer emberből, melyeket főtisztekkel s hadi szerekkel ő fogna ellátni. Vay Miklós, ki magát gyöngeségében a ravasz altábornagy által annyi ideig rászedetni engedé, ki oly tétlenül hagyá elrepülni az alkalmas időt, midőn az oláh lázadást még elfojtani, a várakat pedig a nemzet számára biztosítani, a székelységben rejlő erőt rendezni, némi erélylyel egyátaljában nem volt volna lehetetlen, későn látta be csalódását, s hasztalan ügyekezett Puchnerhez intézett óvásai s tiltakozásai által jóvátenni mulasztásait. Ezek sikeretlenségéről hamar meggyőződvén ; más részről pedig az oláhok borzasztó dühöngéseiről naponként érkezett jelentésekből látván, mily veszélybe ejtette idétlen engedékenysége s erélytelensége által a hazát, október 21-kén és 23-kán maga is egy-egy nyilatkozványt bocsáta ki Puchner ellen. „Árulásról, gyalázatos csalásról vádolja őt ebben, melynél fogva ünnepélyes ígéreteit nem csak be