Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
134 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest mogszálltáig. 1848. okt. lett. A szebenszékiek oktob. 6-kán Nagy-Szebenben összegyűlvén, egy emlékiratban kijelentették, hogy az uniót felbontják, Magyarországtól elszakadnak, a magyar minisztériumtól semmi rendeletet el nem fogadnak, hanem egyenesen az osztrák minisztériumtól akarnak függeni. Ezen emlékiratot aztán nem csak minden szász széknek, az erdélyi guberniumnak, s fóhadi kormánynak, hanem a bécsi országgyűlésnek s minisztériumnak, só't magának a császárnak is megküldötték. ^tíLÍkor- A lázadásnak ily módon mind nagyobb mérvben terjemányzó áru- ^se végre b. Vay Miklós királyi biztost is aggodalommal tölté el. Ő már több ízben felszólítá b. Puchner altábornagyot s fó'hadi kormányzót, vetne véget Urbán alezredes törvényszegő zavargásainak; de mindannyiszor elaltatni hagyta magát ennek ígéretei által, hogy Urbánt kérdőre vonandja, a csöndet és rendet pedig minden áron fentartandja; mire nézve azonban soha semmit sem tett. Midőn az oláhok október elején nyilván fellázadtak, Vay ezek megfékezése végett újabban is sürgetéseket intézett vala Puchnerhez. 0 azonban, mivel tudtára esett, hogy Zöller százados a Bécsből hozzá intézett rendeletekkel elfogatott, ezeknek szellemét már az elébb vettekből gyanítva, a királyi biztos minden további sürgetéseinek véget vetendő, október 9-kén kelt levelében kijelenté neki, hogy gyöngélkedő egészsége miatt a hadi kormányt nem folytathatván, arról végkép leköszönt. Ugyanezen napokban mindazáltal az Erdélyben lévő minden rendes katonaság törzstisztjeit Szebenbe magához rendelte. Meghivattak a három végvidéki székely ezred tisztjei is. Miről folyt e gyülekezetben a tanácskozás; mily rendeletek adattak a jelenvolt tiszteknek, bizonytalan azon egyen kivül, mely szerint végzéssé lett, hogy a tartományban lévő összes cs. kir. katonaság Szeben táján öszpontosíttassék. Híre szárnyalt még, hogy, mivel a székelyek hazafias szelleme eleve is kétségessé tette, fog-e a három végezred a kormánynyal mind nyilvánosabban szakasztó főhadi psrancsnokságnak engedelmeskedni?— legalább a jelenvolt főtisztektől vétetett oly igéret,