Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Harmadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvesztéig. 135 hogy, ha ezredeik Szebennél megjelenni nem akarnának, is48. OH. ügyekezni fognak azokat semleges állásban tartani végeikben. Az öszpontosítási parancsot ennek folytán Puchner október 16-kán valóban szét is küldte. E tiszti gyülekezet azonban a katonaságnak már annyiféleképen elárult ellenséges indulata mellett, méltán gyanút ébresztett az erdélyi hazafiakban, kiket más részről az oláhoknak a katonaság által nem csak meg nem fékezett, de még szítogatott lázadása mind nagyobb rettegésbe ejtett. A körülmények kételkedni nem hagyának, hogy a tisztikar honárulást forralt szebeni gyülekezetében. A hazafiak tehát e napról napra fenyegetó'bb viszonyok közt aggodalmasan tekintének szét, honnan nyerhetnének segélyt a veszélyezett hazának. A nemzetó'rség, a felett hogy a zavargó oláhoktól mind inkább igénybe vétetett, még rendezetlenebb is vala, mintsem hogy benne rendes katonaság ellen védelmet lehetett volna találni. Egyedül a székelységben volt még tehát remény, mely, a felett hogy keblében rendes katonaság is létezett, fegyverben s hadi gyakorlottságban sem szenvedett oly nagy hiányt, mint a többi magyar népség. A székelyek már rég óhajtottak olyféle nemzeti gyűlést tartani, minő az oláhoké volt Balázsfalván. De bár a nép szelleme elég bizodalmat ébreszthetett, Vay Miklós, királyi biztos, helytelen félénkségében a netalán itt is kitörhető' zavaroktól, azt mindeddig meggátolta. Most azonban, kivált mióta Berzenczey László képviselő' s a székelyföldre leküldött kormánybiztos is élénkebben kezdett izgatni a gyűlés megtartása mellett, legyőzheti enné lett annak kivánata; minélfogva azt Berzenczey október 16-kára, Vay Miklós ellenzése daczára is kihirdette, Agyagfalvát, a székelyek Rákosát, tűzvén ki annak helyéül. Vay, engedni kénytelen, végre maga is megegyezett, s gr. Mikó Imre kincstartót küldötte ki a kormányt képviselő biztosul. A székelység október 15-kén szép rendben gyűlt egybe a nemzetre nézve még a török háborúk korából emlékezetes