Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
Harmadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvesztéig. 131 törvényszéknek s a kamarai uradalmi igazgatásnak, lakosai t848. okt. között számos mívelt családot foglalt kebelében. A szorgalom és munkásság azt egy szép, barátságos, boldog községgé tették, hol vagyonossák és megelégedés honolt. A bányaigazgatóság az oláh mozgalom kezdete óta több izben hasztalan kérte Puchner hadi kormányzót, küldene a bányák biztositása végett a fel s alá barangoló népcsoportok ellen némi katonaságot. A kérelem nem teljesíttetvén, 250 fó'ból alló nemzetőrség alkottatott, mely aztán G-yulafehérvárról összesen ötvenöt lőfegyverrel láttatott el. Október 15-én 300 fegyveres oláh lakosai a trojani völgyben gyűltek össze, hol őket egy izgató beszéd után Dobra Péter volt ügyvéd, most tribunus, többi népével együtt, fegyverforgatásban gyakorolta. 17-kén és 18-kán az oláhok a gyulafehérvári utat elállván, több onnan hazatérő' polgárt kiraboltak és megsebesítettek. 21-kén Moga tribun vezetése alatt egy küldöttség jelent meg a városban, s hírül adván, hogy az oláh tábor a város felé közeledik, követeié, hogy a háromszínű magyar zászló vétessék le, a fegyverek s lőszerek adassanak ki. Nemegyei bányatanácsos, a lakosokat a város piaczán összegyűjtvén, az oláhok kivánatát nekik tudtul adta. De ezek azt válaszolták, hogy a kívánatnak csak akkor engednek, ha az oláhok arra valamely cs. kir. hatóságtól eredt felhatalmazást mutathatnak elő; különben a kamarai javakat és saját vagyonukat utolsó emberig elhatározvák védelmezni. Az éj beállott s a szomszéd hegyeken köröskörül számtalan őrtüzek tűntek elő, aggasztóan tanúsítva, hogy az oláh tábor csakugyan megérkezett. A tüzek körül mintegy 10 ezer fegyveres oláh táborozott. A következő nap várakozáson felül csöndesen folyt le; de 23-kán iszonyú orditások között lavina gyanánt rohant az oláhság a hegyhátakról a városba. A kis számú nemzetőrségnek alig volt ideje a várostérre vezető utczákat elállani, melyeken a dühös csoportok ordítva nyomultak előre. A piaczra gyűlt lakosság látván nagy számukat, békeköveteket küldött elejökbe. De míg az alkudozás folyt, 9*
