Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

132 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848. okt. az oláhok egy része, rablás vágyától ösztönöztetve, a várost felgyujtá; mire a lakosság futásnak eredt. A zaj, zavar és kétségbeesés, mely e szerencsétlenek közt eláradt, leírhatatlan. Jajveszéklés közt haladt a lakosság Petrozsán faluig, hol azonban a keskeny szorost több ezer oláhtól elállva találták. A férfiak fegyverrel akartak magoknak utat törni Gyulafehérvár felé; de a nők és gyermekek jajveszéklései által abban megakadályoztatván, ismét alkudozni kezdtek. Végre abban állapodtak meg, hogy a nemzetőrség a fegyvert tegye le, s aztán az egész csoport bántatlanul kisértessék Gyulafehérvárig. Az oláhok ezt esküvel ígérvén, a szerencsétlenek hittek szavoknak, s fegyvereiket lerakták. Több család tagjai azonban nem bizván az oláhokban, az égő város felé fordultak vissza s az erdőkben szélyedtek el, ismerős parasztoknál keresendők menedéket. De az oláhok ezeket nagy részben még útközt agyonverték. A többi szerencsétlenek fegyvertelen tömege, számszerint mintegy ezer lélek, sűrű oláh csoportoktól körülvéve s mind összébb és összébb szoríttatva, az országúton haladt előre. A ki csak szomját is oltandó, kissé messzebb távozott, kímélet nélkül agyon veretett. A fenesei hídnál az oláhok, mivel már sötétedni kezdett, a menekvőket éjjeli szállásul egy tallóra űzték, fenyegetvén őket, hogy a ki onnan mozdulni mer, tüstént agyon lövetik. Az oláhok egy része két sorban felvont fegyverrel állta őket körül, minden pillanatban kész végrehajtani a fenyegetést, mi többeken, kik a patakra mentek, meg is történt. A szerencsétlen csoport, férfiak, nők, gyermekek, esőtől átázva, éhen szomjan dideregték át a hideg éjt. Éjfélkor új oláh csapatok érkeztek, az őröket felváltandók. Martalékra vágyva, a férfiakat s nőket egyaránt a legszemtelenebb módon kimotozván, a mit a boldogtalanok a lángok közöl megmentettek volt, konyör nélkül rabolták el. Reggel egy vad tekintetű oláh lépett ki a többiek soraiból s kérdé : készen van-e minden? Az igenlő válaszra Nemegyei bányatanácsost agyonlőtte. E lövés jelül szolgált a közönséges mészárlásra. A kapitány