Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

130 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848. okt. oláhok, ekként támogatva a katonaságtól, nem ismertek többé korlátot pusztításaik s vérengzéseikben. Felbőszült csoportjaik, tribunusaiktól vezettetve, mindenfelé barangoltak, tűzzel vassal pusztítva a magyarságot és birtokait. Czirják Józsefet lándzsákkal összeszurkálva ölték meg; Réz Samut háznépestől, Hosszúaszóról, az urak birtokainak feldulása után, számos családot, köztök Szentkereszti Istvánt családostól, Pánádról b. Splényit, Asszonynépéről több nőt Balázsfalvára hurczoltak. Szinte elfogták gr. Bethlen Lajost, Kendeffy Lajost, Cserényi Sándort és számtalan másokat, kik a magyar részekre menekülni ügyekeztek. Az erdélyi lapok hasábjai október 12-ke óta telvék a legiszonyúbb kegyetlenségek leírásával, melyeket a felbőszített s a fanatizált oláhok a magyar urakon elkövettek. Egyebek közt b. Huszárt lakásából kitmrczolván, mezítláb kisérték Bunyba: ott kínzások közt fejezték le, hulláját pedig Naszódra vitték. Szélkuton Sinai László és Madaras Gábor szolgabíró házait megrohanták; az utóbbit irtózatosan elverték s félholtan kocsijára kötözve Balázsfalvára vitték, több mint 10 ezer ft. értékű ingó javait egymás közt felosztván. Ugyanazon helységben László Zsigmondnét megnyúzták, oda állítván két lányát, hogy végig nézzék a borzasztó műtéteit. A dombói hegyen, Balázsfalva vidékén, egy utast elfogván, lábát térdeinél, karjait könyökénél levágták, s övig földbe ásván, két őrt állítának mellé, hogy ki ne vétessék, míg kínosan meg nem hal stb. A zautnui De mindeneket meghaladt vérfagylaló kegyetlensége yeríorAú- által Zalatna lakosainak iszonyatos lemészárolása. Az erdélyi aranybányai kerület közepén, Gyulafehérvártól kelet felé három órányira, szép regényes hegyvidéken, meredek hegyektől környezve az Ompoj patak mellett feküdt Zalatna, kellemes bányavároska, melyet Gyulafehérvárral csak egy szűk mély út, s a hegyek közt mélyebben fekvő Abrudbányával egy fáradalmas hegyi út köt össze. E város csupa oláh helységektől környeztetvén, mintegy oazát képezte a civilisationak. Gyűlhelye lévén a bányászoknak és székhelye a főbánya-