Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Harmadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvesztéig. 129 Vay kir. biztos a mindenfelől Kolozsvárra menekülő urak 1848- 01ítés megyei tisztviselők által a történtekről értesülvén, a tör- A báréi csata vényhatóságok küldötteit okt. elején magához gyűjté, velők okt'10" a lázadás elnyomásáról értekezendő. Értesülvén egyebek közt, hogy Batternai és Simonics tribunusok Kolozsmegye Báré helységében, több ezer oláht táborba gyűjtöttek, két század nemzetőrt, egy század honvédet s félszázad huszárt rögtön ellenök küldött. Honvédeink s nemzetőreink, csekély számuk daczára is, megtámadták az épen dőzsölő oláhokat, s közölök mintegy tizet elejtvén, a többit szétverték, Batternait és Simonicsot több főczinkossal együtt elfogták s Kolozsvárra vitték. A kolozsvári nép a foglyok ellen oly annyira fel volt ingerűive, hogy őket maga meg akarta gyilkolni, s csak bajjal sikerűit a katonaságnak őket megmenteni. A foglyok azonnal rögtönitélő törvényszék elébe állíttattak. Vallomásaik az egész katonai-szász-oláh lázadásnak nyomára vezettek. A nép dühétől tartó törvényszék őket, valamint az épen akkor behozott Pap Sándort is kötél általi halálra Ítélte. De ezen szigor, mivel a szükséges hadi erő a zavargó vidékeken sehol sem fejtetett ki, már nem volt elegendő elfojtani a sokáig érni hagyott lázadást; sőt a kivégezések híre már csak nevelte az oláhok ingerültségét. Kevés idő alatt Erdélynek mintegy 15 helyén gyűlöngtek az oláhok; sőt maga Urbán is táborba szállt Szászrégen táján 1500 oláh határőrrel. A terv az volt, hogy a felkelők különböző oldalról egyszerre indulnak Kolozsvár ellen. Az oláh táborokban a nép közt mindenütt volt némi határvidéki katonaság, s ez rendezte a néptömeget. Maga Urbán okt. 14-kén Szászrégenig nyomult, s a mezőségi román népet fegyverrel és hat napi eleséggel felkészülve parancsolta oda. Ugyanakkor Biebel Hátszegen, míg egy részről a vidéki magyar népségtől minden fegyvert elszedett, az oláhok közt 1600 Fehérvárról nyert fegyvert osztott ki. A főhadi kormányszék pedig az oláh bizottmányt elismervén, egy császári őrnagyot biztosul rendelt melléje. Az Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 9