Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

126 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. SzeP*- rasztok-, polgárok- s értelmesekből, mely a volt jobbágyok s földesurak közti viszályokban Ítéljen. Majd azonban a Nagy-Szebenből jött szászok és néhány katonatiszt által felbátorítva, más végzéseket is alkotának, melyek már nyilt lázadást foglaltak magokban az ország törvényei s alkotmánya ellen. A jegyzőkönyv, mely ezen végzésekről készíttetett, következőleg van fogalmazva. „A román nép május 12-kén, a szabadság mezején tett esküjéhez híven, szorosan ragaszkodik azon nemzeti gyűlés határozataihoz; magáévá teszi a két román határőrezred végzéseit is: ellenben törvénytelennek nyilvánítja mindazon lépéseket (uniót, követválasztást Pestre), melyeket némely elámított személyek a határozatok s letett esküjök daczára véghezvittek. Ez okból kimondja : „1. Az uniót, mely ellen eleve is óvást tett, s melynek tárgyalásában az országgyűlésen részt nem vett, el nem ismeri. „2. A magyar minisztériumot, mint az unió következményét, szinte nem ismeri el. „3. Csak ő felségétől s a császári minisztériumtól akar függeni s annak rendeleteit a főhadikormány által kívánja venni. „4. Kívánja, hogy mennél elébb nyittassék meg egy nagy nép- és nemzetgyűlés, melyen nemzeti érdekeiről tanácskozhassék. A május havában választott bizottmány addig is megerősíttetik. „5. Kívánja, hogy hirdettessék ki egy erdélyi országgyűlés, melyben a román, szász és magyar nemzet követei az illető népszám aránya szerint jelenjenek meg, tanácskozni az ország sorsáról s rendezéséről. „6. A gyűlés kikiáltja az osztrák császári alkotmányt, azt Erdélyre is kiterjesztetni kívánván. „7. Ideiglenesen, míg a rend teljesen helyre álland, a román, szász és magyar nemzetből néparány szerint kiván