Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Harmadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvesztéig. 125 vidéki oláhságot, felesküdni a császári kétsasra. E mozgalom 1848- SzePtmég Arad s Krassómegye oláhjaira is átterjedt. Az izgatás jelszavai ugyanazok voltak a tartomány déli részén, Nagy-Szeben s Balázsfalva táján, mint melyek az éjszaki Besztercze s Kővár vidékét tartották mozgalomban; bár amott, — hihetőleg mivel a Szebenben lakó Puchner a nyilt fellépés idejét a maga személyére nézve még nem látta megérkezettnek, — a katonai hatalom kevesbbé vett részt nép lázításában. Itt azonban fölösen pótolták a még tartózkodó katonatiszteket a szászok, kikkel az oláh bizottmány tagjai szoros összeköttetésben léteztek. Ugyanazon időben, midőn az éjszak vidéki oláhok Na- A. balázsfalvi szódra s a hunyadmegyebeliek Hátszegre jártak a császár ^gyüiés. iránt hűséget esküdni, Balázsfalvára is ezerenként gyűlöngtek a délvidékiek, főnökeik meghagyása szerint, mindenféle eszközökkel fölfegyverkezve. Szeptember 16-án* négy ezernél több oláh tanyázott a várost környező mezőkön. Vay, királyi biztos a forrongok megfékezésére néhány század önkénytest és nemzetőrt indított Balázsfalva felé; majd azonban ígéretet vévén egy oláh küldöttségtől, hogy minden kicsapongástól óvakodnak, annál tanácsosabbnak látta megadni az engedelmet a gyűlés megtartására, mivel azt Puchner altábornagy pártolása alá fogadta. A határozatok, melyek eleinte, a gyűlésen jelenvolt néhány értelmesebb ember indítványára alkottattak, némi mérsékletet bizonyítának, s oda valának irányozva, hogy a rögtönitélő törvényszékek megszűntettessenek, az eddig elfogottak szabadon eresztessenek, minden vádlott a rendes bíróság elé állíttassék; a megyei hivatalnokoknak ne engedtessék meg oly törvényt, melyet ő felsége még meg nem erősített, minő az újonczállítás, végrehajtani; a román helységekben s kerületekben is állíttassék fel a nemzetőrség, melynek felfegyverkezésére a főhadikormány szintannyi fegyvert adjon, mennyit e czélból a magyar és szász nemzetnek adott; vegyes bizottmány neveztessék ki, oláhok-, szászok- és magyarokból, pa-