Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
Harmadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvesztőig. 121 veszélynek, mily iszonyú pusztulásnak elébe viszik hazájokat i8«. szept. s avval együtt önmagokat, midőn az új törvényeket s rendszert a közvéleményben aláásni, annak megszilárdulását meggátolni, az új kormányszabályokat lehetőleg népszerűtleníteni, minden erejökből ügyekeztek. A főhadikormány, melynek hatalmát b. Puchner altábornagy tartá kezében, a bécsi utasítások szerint, hónapokon keresztül jó egyetértést színlett a tartomány igazgatására kiküldött gróf Vay Miklós királyi biztossal : rendeleteit elfogadta, teljesíteni jobbára igérte; de midőn azok a reactio czélzataival összeütközésbe jöttek, vagy épen nem, vagy oly módon teljesítette, hogy belőlök a reactio meríthessen hasznot. Így, például, midőn a növekedő oláh mozgalmak miatt aggódó királyi biztos Gyulafehérvár és Maros-Vásárhely biztosítása végett e helyekre székely s honvéd katonaságot kivánt küldetni, Puchner amoda oláh végvidéki, emide Sivkovics-féle lengyel katonaságot rendelt. Es amint az udvari reactio időről időre leplezetlenebbűl A «>actiovai t i t • r n , . HÓ' az oláhok kezdett fellepni a magyar kormány irányában; azon módon ízgatása. nőtt Erdélyben is az izgatás, lőnek nyíltabbakká és fenyegetőbbekké a szászok és oláhok mozgalmai *). Midőn az udvar és a bécsi kormány szeptember elején oly nyíltan lépett fel a magyar nemzet és minisztérium ellen, hogy ez hivatásának a törvényes téren többé meg nem felelhetvén, lemondani kényszeríttetett, a szász követek, mint látók, tömegesen majd Saguna óhitű oláh püspök is, odahagyták a pesti országgyűlést s hazatértek. Ez idő óta kezdődék a nyilvánosabb izgatás; ez lőn jele a felkelésnek; ekkor jött meg Urbán ezredes is, ki utasítások vétele végett Bécsben járt vala. Az oláhok nemzeti bizott*) Ezeket, valamint általában az erdélyi eseményeket, mi itt, helyszűke miatt, csak főbb vonalaiban adhatván elő, az olvasót, a részletek bővebb ismerete végett, Kővári Lászlónak „Erdély Története 1848—1849-ben" czímű, nagy élénkséggel írt, érdekes olvasatú, jeles munkájára utasítjuk.