Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848. szept. mányuk által, mely Barnucz, volt tanár elnöklete alatt, bár titokban, folyton Nagy Szebenben székelt, Balázsfalvára ismét nemzeti gyűlésbe hivattak. Az oláh népben, mely értelmi fejletlenségében csak természeti ösztöneinek élt, melynek élete alig volt egyéb állati tengésnél, hasztalan keresnők a nemzetiség érzelmét. A valóban mívelt, de fejletlen népöket önállásra még teljesen képtelennek tartó, s azért a mozgalomba nem is avatkozott, kevés jeles egyéniségek mellett, találunk köztök korlátolt eszű vakbuzgókat, kiknek oláhországi izgatók által elferdített agyában egy daco-román birodalom felállításának zavaros eszméi rajongtak; találunk többeket, kik a zavarosban halászhatni remélve, hivatal, méltóság és gazdagodásért sóvárogva, önzésöket nemzeties eszmék s érzelmek palástja alá takarva, nemzetiségűk sérelmeiről szónokoltak : a népnek magának azonban nemzeti jogokról fogalma sem volt, az még polgári, sőt emberi jogait is alig tanulta ismerni. Eszköz volt az azok kezében, kik magokat szűk értelméhez mért durva ámításokkal bizodalmába behízelegték, neki anyagi jobblétet ígértek. Ok az új törvényeket s institutiokat, melyek annyi százados szolgaság után a haza többi polgáraival nekik is egyenlő szabadságot és jogélvezetet biztosítottak, egyátalában nem értették. Es ha az urbériség megszűntének, tán azon egyetlen törvénynek, mely némileg általok is felfogatott, érezték is jótéteményeit : még azt sem hitték sokáig békében élvezhetni, azt hallván az izgatóktól, hogy az urbért, melyet a császár megszűntetett, az urak ismét helyreállítani törekednek. Mi csoda, ha szí vökben a harag és boszú indulata lassanként egész a dühösségig fokozódott fel az urak ellen, kik őket a császár adományától megfosztani szándékoznak? Midőn az ország súlyosbodó körülményei közt a kormány haderőt gyűjtött, a nemzetőrséget rendezte, a zászlók alá önkényteseket, honvédeket szedett : az izgatók azt mondák a buta népnek, hogy azok az urak katonái; az urak megharagudtak a császárra, ki az oláhoknak szabadságot adott,