Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

104 Negj'edik kóuyv. A hábmu kezdete Budapest megszálltáig. 1848. Decz. aljjal az ellenségen még az éjjel áttörtek Dobrioza felé, s annak számos rohamait mindannyiszor visszaverték. A sereg e részeinek egyesülése, oly borzasztó veszély után, ellentállhatlan lelkesedésre fokozta vitézeink bátorságát; s az ellenséget mindenütt hátranyomták. Azonban Knicsanin is összeszedte harczosait s még egy rohamot kisértett meg; de most is nagy veszteséggel veretvén vissza, Pancsova felé megfutamlott, huszárainktól messze üldöztetve. A győzelem tökéletes, de drágán lón megvásárolva. A mieink majdnem három száz ember vesztét fájlalták, ezek közt találtatott több tiszttársával Skublics Rafael őrnagy is. Még sokkal nagyobb volt az ellenség vesztesége, mi körülbelül 8—900-ra számíttatott. Honvédeink s huszáraink az árulástól dühösségre ingereltetve, senkinek sem kegyelmeztek, ki fegyverök alá került; a huszárok még az fízés közben elfogottakat is összevagdalták. A helység, lakosainak gyalázatos árulása miatt felgyújtatott s porrá égettetett. A szerb haddal meg nem futott lakosok közöl sokan a tűz martalékává lőnek; kik pedig a lángok közöl menekülni törekedtek, kimélet nélkül szúrattak le a dühös honvédektől. A faluban szedett zsákmányon kivül, ezer puska jutott a mieink birtokába. A jarkováczi ütközet, mint súlyos csapás és határozott győzelem, maradt fenn harczosaink emlékében. Az éji meglepetés, hiányos előgondoskodás következménye, s az ebből származott nagy veszteség, szomorító események voltak; ellenben a seregnek gyors rendbeállása s a reggeli győzedelem az alvidéki háború legdicsőbb tettei közé tartoztak. Damjanicsot bátorsága s lélekjelenléte egy perczig sem hagyta el; ő ezen ütközetre mindig fájdalommal vegyes büszkeséggel emlékezett vissza. Kiss Ernő deczember 14-kén Damjanics késedelme miatt Botoson maradt, hova a megelőző este tette volt főhadiszállását. Következő reggel hallotta ugyan a jarkováczi ágyúzást; de nem is sejtvén, hogy Knicsanin Tomassováczról kitakarodott, Botosról, melyet katonai sokszoros árulásai miatt fel-