Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fe.jef.et. A bács-bánsági háború hadaink kivoDultáig. 105 gyújtottak, Tomassovácz alá sietett. De, báraulatára, a sán- JMÍ. Deci. czokat üresen, s két használható ágyú kivételével, minden hadszereitől megfosztva, a hidat és sátrakat elégve találta. A sánczokat tehát lerontatván, mely alkalommal Tomassovácz belső része is felgyújtatott, serege nagyjával Damjanics felé indult s vele Szárcsánál egyesűit. Az ősz óta rettentő hirre vergődött Tomassovácz és Alibunár szerb táborok lerombolását a bács-bánsági magyar községek nagy örömmel üdvözölték s most még nagyobb tetteket vártak a győzedelmes seregtől. Es valóban Alibunár és Tomassovácz lerontása s a jarkováczi ütközet nagy rémülést okozott a szerbek között. A magyarok főhadiszállásán ennek következtében azon terv lőn átalában népszerű, hogy a sereg e győzedelmek hatása alatt tüstént Pancsova alá menjen, azt megvegye s gyorsan megfordulván és az aradi táborral egyesülvén, Aradváratis visszafoglalja. Egyéb okokon kivűl még azon körülmény is javaslá a szerb lázadásnak a Bánságban mi gyorsabb elnyomását, mivel a kormány, hogy Windischgrátz ellen elég erőt gyűjthessen, a Bácsot és Bánságot magára hagyni s ott létező seregeinket felparancsolni szándékozott. A kormány e szándoka nem maradt titokban az altábor vezérei előtt. „Mi emberileg tehető — így irt már november 24-kéről a honvédelmi bizottmány elnöke Vukovics kormánybiztosnak, — mindent elkövetünk. De a teremtendő sereget nem a Bánságba, hanem nyugotra, hol, Windischgrátz közeledése miatt, a haza létele forog kérdésben, kell indítani. Concentráltassék az erő s ha nem lehet az egész tért megvédeni, legalább Arad melléke és Temes felső része szereztessék vissza." Még határozottabban irt e tárgyban Kossuth, deczember 16-kán, Kiss Ernőnek. „Hir szerint, az aradi környező sereg egy Erdélyből jött csapat által megtámadtatott. Ha ez igaz, úgy neki, Kissnek, Szegedre kell vonulnia, minthogy oldalról és hátban volna veszélyezve." Fájdalom, e hir a szerencsétlen új-aradi csatáról, való volt. Kiss Ernő arról még Kossuth levelének vétele előtt