Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fejezet. A bács-bánsági háború hadaink kiromiltáig. alatt Karlsdorfnak egy kis része felgyulladt s elégett, bár a LMS. ív,,, magyaroknak épen nem volt szándokában ártani a jó érzelmű német községnek. Midőn Damjanics Alibunár alá érkezett, Gergely osztálya már kemény csatában állott a szerbekkel; ő is azonnal ostromra vezette tehát a maga osztályát. A harcz egy ideig mind a két részről makacsul folyt; míg végre a magyarok egy óra tájban a szerbek ágyúit elnémították; a puskázás azonban még egy pár óráig folyt, midőn végre Joannovics, a szerbek vezére, látván, hogy emberei a 3-dik és 9-dik zászlóaljaink szurony-rohamait ki nem állják, sánczait elhagyván, megvert hadával Pancsova felé futott. Huszáraink azonban csak kis távolságig űzhették a futamlókat, mert seregünknek még az nap tovább kellett haladnia. Ezen ütközet egyike volt a legvéresebbeknek, melyek eddig a Bánságban történtek. Az ellenség vesztesége holtak és sebesültekben öt száznál többre számíttatott, bár a sebesültek egy része kocsikon vitetett el. Két ágyú, ugyanannyi lőszerszekér, kilencz mozsár, 300 puska s két zászló esett a győzők kezébe, kiknek e nap dicsősége csak tizenöt-husz halottba s ötvenhatvan sebesültbe került. A makacs ellentállás következtében felingerűit sereg Alibunárt, melynek lakosai, mióta az egykor virágzó mezőváros táborhelylyé lett, kivándoroltak, feldúlták s porrá égették. Damjanics innen Tomassovácz felé fordult s még az A jarkováczi nap Háncsig haladt, s azt elkövetett számos rablásai meg- *jjeli llurcz büntetéséül felgyújtatta. A következő napon, 13-kán estenden Jarkováczot szállotta meg. Ott vette Kiss Ernő rendeletét, miszerint 14-kén Tomassovácz alá nyomuljon, ott vele egyesülendő. De a parancs későbben jött, mintsem a Temes folyón Neuzina mellett a sereg átszállítása végett épített híd bár mi erőködéssel elkészülhetett volna. Damjanics e miatt 14-kén Jarkováczon maradt, avval töltvén a napot, hogy a csatlakozást s barátságot színlett lakosokat az alkotmányra feleskette. Egy gyönge osztály a berzavai hid őrzése végett Margiticzán maradt.