Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fejezet. A bács-bánsági háború hadaink kivonultáig, 93 zott, a további teendők iránt a fővezérrel értekezendő. Vetter i848. NOV. tábornok itt megütközését jelentette ki azon kegyetlenségek miatt, melyeket hadának a lagerdorfi ütközetben hír szerint engedett. Damjanics tagadta, hogy az ellenségen több kegyetlenség követtetett el, mint mennyit a háború természete szükségessé teszen. A két főnök közt e vitában meghasonlás támadt, melynek következései, miként látandjnk, a háború későbbi szakára is ártalmasán hatottak, Damjanics által azontúl minden elkövettetvén, hogy Vetter lehetetlenné váljék a fővezérletben. A lagerdorfi győzedelem óta a verseczi tábornak Zichyfalván tanyázó előőrsei s a 4000 embert és 9 ágyút számláló alibunári szerb tábor előőrsei majdnem minden nap csatáztak egymással. De, bár táborunk a császáriak és szerbek előnyomulását mindenfelől sikeresen meggátolta, azt még sem eszközölheté, hogy az oldalt fekvő helységek ne nyugtalaníttassanak. Különösen Bittberg, derék magyar helység, vonta magára hűsége által boszújokat. Egy ízben egy csapat dzsidás és blazsavai oláh a helységre törvén, több előkelő gazdát s tiz odamenekült megyei hajdút fogtak el, s ez utóbbiakból néhányat agyon is vertek. Hasonlókép Gilád oláh község elöljárói s lelkészei is várfogságra hurczoltattak. E portyázások meggátlása végett Parcsetics őrnagy a környékbeli magyar helységek lakosaiból egy mozgó hadat alakított s azzal Temesmegye belsejébe nyomúlt. Ha e csapatot rendes had is támogatja, a temesváriak délkeletről is szintúgy korlátoltathattak volna, mint az éjszaknyugatról Nagy Sándor által eszközöltetett. De, miután a császáriak Rittberget nagyobb erővel megszállták, Parcsetics kénytelen lőn Verseezre visszavonúlni. A szerbek hasonlókép folytatták, jobbára iszonyatos kegyetlenségekkel szennyezett kalandozásaikat. November 20-kán Vojvodinczen, a derék kÖzségbirót Vúja Maximot, ki becsületessége, ügyessége s bátorsága által a hazai ügynek az egész környéken hasznos szolgálatot tett, külsejére pedig a vidéken a legszebb oláh férfiú volt, meg-