Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

92 Negyedik könyv. A háború kezdető Budapest megszálltáig IMS. x„v. Damaszkin főbírót, ki egy maroknyi önkénytescsapatot vitézül vezénylett, és. Rózsa Sándort csapatjával együtt méltatta dicséretre. Beszélték, hogy Rózsa, ki e csatában Parcsetics rendeletei alá volt helyezve, egy maga tizenkét szerbet vágott le. Ez sok éven át a szegedi pusztákon űzött rablásairól nagy hírben állott egyén a honvédelmi bizottmánytól bűnbocsánat feltétele alatt, engedelmet kért egy fegyveres csapat alakítására. Az engedély, többek ellenmondása daczára, Kossuthtól végre megadatott, a bűnbocsánat hadi érdemeitől függesztetvén fel. Rózsa Sándor ennek következtében csongrádés csanádmegyei pásztorok- és csikósokból száz embert, erős, bátor, szép legényeket gyűjtött össze s őket, mind lóháton, a becskereki táborba vezette. A kormánybiztos hiányos fegyverzetű ket kiegészíttetvén, őket a verseczi táborba küldötte, épen midőn a lagerdorfi hadjárat volt készülőben. A mily rendkívüli csekély volt ez ütközetben a magyarok vesztesége, oly aránytalan, mondhatni a bámulatig nagy volt a szerbeké. Legtöbbet szenvedtek a vörös sapkásoktól, kik tisztök, a kedvelt Fáj Gyula eleste miatti elkeseredésükben dühösen vágták s lőtték a már legyőzött szerbeket is. Hivatalos összeszámítás szerint 673 szerb hullája ásatott el. Azonkívül a Karas folyóban is sokan elvesztek, kiknek hulláit a viz Palánkán vetette ki partjaira. Foglyul hetvenen vitettek be Verseezre. Az elfoglalt két ágyún és egy lőszertárszekéren kivűl Rózsa Sándor sok marhát, lovat, juhot is hajtott be csapatjával a táborba. 0 e csata után méltán gyanút ébresztett régi hajlamainak megújulása iránt, s aggályos kétkedéstarról, vájjon azon haszon, melyet fegyveres szolgálatával tehet, felér-e azon erkölcsi kárral, mely ily bűnbe merült ember megkegyelmezéséből származik? — Lagerdorf bevétele napján még két más helység, Perta és Oresicza is, melyek lakosai a keresztűlvonúló magyar seregre lőttek, hamuvá tétetett. Damjanics e diadal után a parancsnokságot ideiglen Kiss Pálra, a vörös sapkások őrnagyára bízván, Becskerekre uta-