Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

Második fejezet. A minisztérium fofeladatai. Belhangulat. 31 mívelteté, ennek rögtöni eltörűltetése miatt gazdálkodásában felakad, s a szükséges munkaerőt azonnal előteremteni képes nem lévén, földjei nagy részét kénytelen volna parlagon hagyni: egész helységek s uradalmak lakosai önként ajánlkozának ez úttal ingyen végrehajtani a szükséges földmunkát. A romlatlan erkölcsű nép, lelkesedésében, most nagyobb buzgalommal nyujta segédkezet a földes úrnak, mint midőn azt törvényszabta kötelesség gyanánt cselekedte. Hol a nép ily hálás érzelemmel nem viseltetett a földesúr iránt, ott jobbára ennek, vagy gazdatisztjeinek elébbi méltánytalan bánásmódja volt az idegenség oka. Hasonló készséggel fogadta, sőt jóakaratával egynémiben meg is előzte a nép a kormány intézkedéseit. így történt, például, a nemzetőrséggel. Ennek, bár különben a belügyi minisztérium alá rendeltetett, első felállítását és rendezését az elnökminiszter vállalta magára, És midőn Batthyáni Lajos gróf april 20-kán s a következő napokban első rendeleteit ez iránt kibocsátotta, sok helyt, habár elég rendezetlenül is, már fenállott a nemzetőrség. Hogy a városi polgárság s általában a felvilágosodottabb osztályok rokonszenvvel fogadták, s Pest példájára, már a múlt hónap folytában, a törvény kihirdetése előtt önként létre is hozták e szép institutiót, senkit sem lepett meg. Azt mindazáltal alig remélte valaki, hogy a falusi nép is oly készséggel karolja fel ezen eszmét. Nem hiányzottak ugyan a tót és oláh nyelvű vidékeken községek, melyek ezen institutioról kellőleg nem világosíttatván fel, vagy tudatlan s roszakaratú bujtogatok által tévútra vezettetvén, azt hitték, hogy a nemzetőrség is rendes katonai szolgálatra leend hivatva, s attól ennél fogva idegenkedének. A nagyobb rész azonban, kivált a magyar fajú nép, mihelyt a megyei tisztviselők által felszólíttatott, s a nemzetőrségnek, mint a szabadság és rend fentartására legalkalmasb eszköznek czéljáról, szabályairól értesíttetett, önként belépett annak soraiba és szorgalmasan gyakorlá magát a katonai mozdulatokban. E tekintetben kétségkívül nagy hatása volt annak is, hogy a lelkészek általában