Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)
Első könyv: Az átalakúlás válságai
32 Elsű könyv. Az átalakulás válságai. véve nemcsak buzgón közremunkáltak a nép kellő felvilágosításában; hanem sok helyt magok is beléptek a nemzetőrségbe; sőt elég példa volt arra is, hogy kiszolgált s nyugalmazott katonák híjában, kik egyébiránt a tanítói szerepet viselték, magok a lelkészek gyakorolták be, a mint tudták, híveiket a szolgálati rendbe s hadi fordulatokba. Az ekként felállott nemzetőrség, mind a városok mind a falukban, azonnal oly buzgalommal ügyelt is a közbéke és rend fentartására, hogy kicsapongások, vagyonkárositások s más gonosz tettek ritkábban még soha sem történtek; a közbátorság és csend oly nagy soha sem volt az országban, mint épen az átalakulás e korszakában. Egyátaljában a nép, igen kevés kivétellel, mindenütt és mindenben annyi józanságot, annyi érettséget s ép észt tanúsított, hogy a hazafinak szíve repdesett örömében, midőn e válság napjaiban látá, mily elemek alkotják e nemzetet, s midőn arra gondolt, mily erős, virágzó állam fejlödhedik ki rövid idő alatt ezen elemekből. Egészen más nemű mozgalmak tűntek fel a társadalom némely más osztályaiban. Ama haladási vágyak, reformi törekvések, melyek az ország politikai állapotára nézve oly szerencsésen diadalra jutottak, ezen ingerlő példa befolyása alatt, több másféle viszonyokban is mintegy ösztönszerűleg nyilatkoztak. A nemzeti s polgári újjászületés kovásza egyebekben is forrongást támaszta, s minden osztályt, minden érdeket arra indíta, hogy szinte kísérletet tegyen széttörni ama korlátokat, melyek által magokat akár a megbukott kényuralom befolyása alatt, akár a más nemű socialis viszonyok ferde alakulásai következtében, összeszorítva érezték. A tekintély minden viszonyokban elveszté régi fénykörét; a kegyelet, mely nem a természeti ösztönökből származott, hanem az absolut kormányhatalom példája szerint, az erősebb által mesterségesen ápoltatott a gyengébb elnyomására, jelenleg mindenütt olyformán látszék eltűnni, mint a regékben a tündér bűvesszejének érintésére szokott megszűnni a bűvölet hatalma. A szabadság napjának melege rögtön feloszlatá ama jégkérget, melylyel a
