Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)
Első könyv: Az átalakúlás válságai
24 Első könyv. Az átalakulás válságai. 1848. Aprii. rendszerben kiképzett, annak szellemétől áthatott hivatalnokok befolyását a dolgok új rendének alakulására veszélyesnek tartván, valamennyi régi hivatalnokot nyugalmaztatni kivánták. S mivel ez nem történt, a hivatalkereső vagy az új szabadságra féltékeny ifjúságtól, s a tetemesen megszaporodott napi lapok néhányaitól számtalan gáncs és gyanúsítás szóratott a különben közbizodalomtól környezett egyik s másik miniszterre. Mert, említsük meg mindjárt itt, hogy a nemzet egy részében, a nemes ösztönök, magasztos aspiratiók, a jóért, szépért s igazért való sóvárgás mellett egy pöffeszkedő, betyáros elbizakodottság is lábra kapott, mely mindent gáncsolt, mindent lerántott, mi a politikai eszély és mérsékeltség színében tűnt fel előtte. Nemzetünk, általában véve, a százados gyakorlat folytában, megszokta ugyan a szabadságot, s tudott is vele élni; alkotmányos, politikai képzettsége hasonlíthatatlanul legnagyobb volt a monarchia minden népei közt: épen e tulajdonok eredményei voltak az elősorolt vívmányok; s az ő példája adott lökést a monarchia egyéb népei közt támadt mozgalmaknak is. De az időszak, mely a nemzet ébredése s a kiküzdött átalakulás közt lefolyt, sokkal rövidebb vala; az óhajtott czélt, a körülmények sajátságos találkozásában sokkal könnyebb szerrel sikerűit elérnie, mintsem hogy a különben míveltnek tartatni szerető egész tömeg már is eljuthatott volna a magasabb értelmi fejlettség s míveltség azon fokára, melynek épen az eszély s mérsékeltség jellemző bélyege. Az átalakulási forrongás közben pedig a tekintélyek tisztelete, a kegyelet érzelme nagyon meggyöngült vagy épen el is tünt a tömegekben. Sok selejtes elem tolakodék a felszínre; elbizakodott, pöffeszkedő szószátyárság nyomta háttérbe a szerényebb érdemet; hősieskedett pörge nyelvével a szószékeken s gyülekezetekben, s hadonázott féktelen tollával a szabaddá lett sajtóban, reactionak kiáltva az eszélyt, gyáva félénkségnek a mérsékletet. Ezektől csak a megszilárdult rend s egy erős kormány s a megjavult nevelési rendszertől várható ér-