Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Második könyv: A szerb lázadás és a horvát pártütés tényleges kitörése

Harmadik fejezet. A pesti országgyűlés. 351 „Tény, hogy a bécsi minisztérium a pártütésben lévő horvátországi katonaság számára tőlünk ismételve pénzt követelt. Tény, hogy magát irányunkban a legellenségesebb lábra helyezi. ;,Tény, hogy a magyar képviselő-háznak a trónbeszédre adott válasza miatt haragszik, . . . s kívánná hogy saját hazánkat veszni hagyjuk a tíízben, melyet a megbukott kormány, esése közben, nemtelen boszúval fejünkre gyújtott, s a bécsi alkotmányos minisztérium folytonosan szítogat; — kívánná, hogy ne legyen semmi más gondunk, mint az ő fonák politikáját, Olaszországban minden áron védeni. „Tény, hogy az elveszett törvénytelen hatalom visszaszerzésének reactionalis szellemétől el varázsoltatva, a magyar pénz- és hadügyi minisztériumok visszaszerzésére irányozza minden törekvését. » Vegyük fel mar e tények természetes corollariumait. „ Magyarországnak Ausztriától független önállása, mint jog, nem a márcziusi napok új szerzeménye. Ezen önállásánál fogva nemzetünk hadseregének mindig önálló nemzeti lábon kellett volna állani; annyival inkább kell most e lábra állíttatnia, midőn az ausztriai hadsereg lenni megszűnik, s német birodalmi hadsereggé változik .... „A második és harmadik tények corollariuma az, hogy a ki a pártütést ellenünk gyámolítja, az nekünk ellenségünk, az szentségtelen kezekkel tépi el a köztünk való szövetséget ... 0 felségének és dynasztiájának el kell magát határoznia. 0 felsége önmaga ellen háborút nem viselhet . . . Oly időket élünk, midőn habozni nem lehet. „Az utósó tény corollariuma : hogy mi hazánkat veszni senki kedvéért nem hagyjuk; mi alkuszunk ha kell, bárkivel is; alkuszunk, ha épen kell, tisztán horvát alapon, még tán Jellasicscsal is; de az ország önállását megnyírni akaró reactioval soha, és ezerszer soha! — — — „Mi hát a teendőnk? — —