Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

Második fejezet. Az administrátori rendszer. 59 mányhivatalnokká tette a főispánt vagy administrátort. Még feltűnőbbé lőn e díj mennyisége által. A helytartósági tanácsosok, a királyi és hétszemélyes tábla ülnökei s egyéb főhivatalnokok még mindig csak azon, időszerint csekély, díjakra valának szorítva, melyek még Mária Terézia alatt, midőn a pénz s az élelem és árú közt egészen más viszony létezett, vettettek ki; a helytartósági tanácsos még mindig két; a királyi táblai ülnök másfél ezer forinttal kényteleníttetett a sokkal drágább fővárosban megelégedni. Méltán kérdezhette tehát mindenki : vájjon mi czélja van a kormánynak az administrátorokkal, hogy míg más hivatalbelieket csekély díjaik mellett tengődni hagy : az olcsó vidéken vagy mezei jószágaikon lakó administrátorok díját oly magasra emelte, s a különben is mindig szükséget szenvedő kincstárt mint egy háromszázezer forinttal terhelte? Nem kevésbbé visszatetszett az, hogy mig a törvény egyedül főispánokról rendelkezett, s az administrátorokat a szokás csak kivételképen, némi esetekre szorította; most a megyék többségében administrátorok ültek a főispánok székeiben. S ez volt az eset különösen, majdnem kivétel nélkül, azon megyékre nézve, melyekben az ellenzék vagy száma, vagy kitűnő egyéniségei tekintetében legerősebb vala. Nem volt nehéz kitalálni, mikép a kormánynak ebben az a czélja, hogy az administrátorok által, kiknek az országgyűlésen székök nem volt, mint méltóságaiknál fogva a főispánoknak, az országgyűlés folyama alatt is folytonosan hathasson az utasítások készítésére s illetőleg megváltoztatására. Végre a kormánynak azon szándéka, miszerint az administrátorok mellett egy egész, eddig nem létezett hivatalszemélyzetet tervezett alapítani, arról vádoltatott, hogy a bureaukratiát már a megyék kebelében is meg akarja gyökereztetni. Ezen újítások, melyek a közéletben „administrátori rendszer" nevezettel bélyegeztettek, a megyék többségében