Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

Első fejezet. Uj irányok, s a pártok állása. 45 engedett teljesen szabad vitatkozást a sajtóban. Nem fejtetett ki elég világosan, hogy minden jól rendezett államban kétféle szabadságoknak kell létezni. Az egyik félék azok, melyek magoktól állnak fenn s tulajdonképeni alapjai, létegei minden szabadságnak, milyenek az egyéni, municipális és társadalmi szabadságok, — a személy, birtok, munka, család stb. szabadsága. A másik félék, amazoknak biztosításául szolgálók, az ugy nevezett politikai szabadságok, melyek közt első helyet foglal a felelős, parlamenti kormányzat. Valamennyi szükséges ugyan; de a politikai szabadságok, magokban véve, nem sokat érnek s a nép hamar megunja azokat, ha mögöttök nem léteznek amaz egyéni, társadalmi, municipális szabadságok. Mind ezek fölött áll a szabad sajtó, mely fő biztosítéka a politikai szabadságoknak ; miként viszont ezek biztosítékai ama társasági s egyéni szabadságoknak. Közönségünk még nem birt világos fogalmával e kétféle szabadságoknak, melyeket a megyei hatóságokban megszokott együtt látni ; bár egyébiránt az új tanok hirdetői azt több ízben megkülönböztették egymástól hírlapi czikkeikben. Csak ezen eszmezavarból eredhetett, hogy centralistáink olyfélékkel is gyanusíttattak, mintha az orosz centralisátió volna eszményök. Pedig ők egyátaljában nem önmaga miatt kivánták a centralisátiót, jól tudván, hogy a túlhajtott központosítás, mely ama társasági, egyéni s municipális szabadságokat is elnyeli, merő negatiója a szabadságnak. Hanem kivánták a központosítást, mint a megyék által szétszakgatott nemzeti erő egyesítését, hogy ez teljesebb biztosítást szerezzen a nemzeti szabadságoknak, a bécsi kormány bureaukratikus centralisátiója ellen. Mondjuk ki világosan, mit tenni a korlátolt sajtó akkoron nem engedett: központosítani akarták a nemzeti erőt s hatalmat a felelős parlamenti kormányban, hogy a souverainitást tulajdonkép a nemzetgyűlésbe helyezzék át oly formán, mint az Angliában, Belgiumban, Hollandban s