Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

40 Hatodik könyv. A nomzpt s kormány ellenkező reformirányai. 1844. jelenleg már Olaszországban is létezik; s ekkép a nemzetet teljesen urává tegyék önmagának. E központosítási tanok, ha elébb hozattak volna szőnyegre, midőn még Kossuth vezette a Pesti Hírlap szerkesztését, aligha okoznak vak* annyi zajt s ellenszenvet, mint jelenleg, midőn fellépésöket a kormány új iránya, s ama körülmény, hogy a Pesti Hírlap, az ellenzék e fő orgánuma, épen az ő kezeikben létezett, különösen ártalmasokká látszott tenni. Sokan nem kételkedtek a nemzet szabadsága elleni bűnnek bélyegezni a centralisták eljárását, mely által nem csak szakadást okoznak az ellenzékben, midőn annak az összetartásra nagyobb a szüksége, mint bár mikor volt; hanem még az ellenzék fő lapját is tanjaik közlönyévé foglalják le, kellő védelem nélkül hagyva a kormány által is megtámadott megyét, az alkotmány e legfőbb s idő szerint egyetlen hatékony biztosítékát. A hírlapok Annyi igaz hogy, miután a Pesti Hírlap központosítási színezete. jappá lön, a főváros szabadelvű lapjai közt nem volt a megyerendszernek eléggé hatályos orgánuma. Kossuth azon reménynyel mondott volt le a Pesti Hírlap szerkesztéséről, hogy nem sokára nj lap kiadására nyerend engedelmet. E reményben utasítá ő vissza özvegy Kulcsárné ajánlatát is, ki neki, a férjétől reá maradt, „Hazai s külföldi tudósításokat" csekély árért átengedni kínálkozott. Es abban igazságot kell szolgáltatni a centralistáknak, hogy ők is e reményben tették a Pesti Hírlapot tanjaik közlönyévé; mert Kossuth valóban annyi oldalról kapott Bécsben biztatást, hogy nem kételkednék mondani: „bőségében vagyok a lapoknak." Maga Metternich berezeg, kit ő ez ügyben felkeresett, s ki vele az ország ügyeiről ez alkalommal több óráig beszélgetett, miután tőle Ígéretet vett, hogy némely kérdéseket, melyek a kormányra kellemetlenül hatnak, hallgatással mellőzend, jó reményben bocsátá el őt magától. Annyi bizonyos, hogy Kossuth ezen értekezlet alatt oly kedvező véleményt ébresztett maga iránt a herczegben, hogy ez,