Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

Harmadik fejezet. Vidéki hangulat. Az országgyűlés vége. 501 engednek tétetni; és csak ha a nádor a kezességet ez iránt magára vállalja, szentesítse a törvényt ő felsége. A foherczegek ebben végre megegyeztek. István főberezeg is elfogadta a kezességet, sőt rögtön Pozsonyba menni ígérkezett, hogy az országgyűlést, ha lehet, a kérdéses törvényjavaslat megváltoztatására birja. E kísérletnek nem lett ugyan sikere, mert egy indiseret udvari tanácsos távirata még a nádor leérkezte előtt megvitte Pozsonyba az udvar megállapodásának hírét; a miniszterek azonban az említett kötelezettséget a határőrvidék katonai szervezetének fentartása iránt elfogadták. E szerint eltávolítva lévén minden nehézség, mind a törvényjavaslatok, mind az új minisztérium személyzete april 7-kén megerősíttetett s három nappal utóbb a király a királynéval, Ferencz Károly s ennek fia Ferencz József, prsesumtiv trónörökösök, kíséretében maga is Pozsonyba érkezett. Ezen körülmény, hogy a törvények szokásos sanctiójára a király személyesen megjelent, és nem, mint néha történt vala, a dynastia más valamely tagja által helyettesíttette magát, most különösen nagy jelentőséggel bírt a történtek után. A magyar nemzet azt méltán annak jeléül tartotta, hogy a dynastia, bár csak a körülmények hatalmától kényszerítve, egyezett meg az ország kormányzati átalakításában, azt, miután megtörtént, őszintén elfogadja s tiszteletben tartandja. Az pedig, hogy a királylyal együtt még a trónhoz legközelebb álló két főherczeg is megjelent, még inkább nevelte a dolog fontosságát és megszilárdította a nemzet bizodalmát a dynastia őszinteségében: a két prsesumtiv trónörökös részvétele mintegy a jövőre is szentesíteni látszott az új törvényeket. Nem csoda ennél fogva, hogy az öröm és lelkesedés oly zajos kitörésével üdvözöltetett megérkeztekor a király és kísérete, minőt még kevés fejedelem tapasztalt a maga népétől. A király, a királyné s a foherczegek, nemzeti szokás szerint, egy fényes országos küldöttség által fogadtattak s