Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

Második fejezet. A kőz- es magúnjogi reform befejezése. 411 a fejedelem ugyanazonságában s veszély idején a kölcsönös segélyezés kötelezettségében akarta fentartani, a rnint hogy az, a pragmatica sanctio s az 1790-ki 10-dik törvényczik szoros és világos értelme szerint, egyébre ki sem is terjeszthető. A múltak történetéből ő azon tanúságot merítette, hogy a bécsi kormány mindig azon térről intézte jogfoglalásait az ország irányában, melyet ez túlságos loyalitásában s a királyi szó szentségébe vetett bizodalmában önként átengedett. Es ha megfordult agyában az udvari reactió lehetősége : azt könnyebben visszatorlani s veszélytelenné tenni vélte, ha az ország eleitől fogva szigorúan ragaszkodik a maga törvényes jogaihoz; mintsem ha loyális engedékenységgel s némiek feláldozásával a reactiónak tért enged, s annak ármányos fondorlatait mintegy felbátorítja. O olyannak látta az európai viszonyok állapotát, hogy annál fogva jelenleg mindent ki lehet vívni: ő tehát el volt határozva mindent ki is vívni, mit az ország törvényes joga szerint követelhet. Mind ennek birtokában pedig a jövőre nézve elég erősnek tartá a nemzetet, meghiúsítani a támadható reactió ellenséges szándékait, s megőrzeni függetlenségét. Röviden, Batthyáni Lajos a méltányosság, loyalitás, politikai eszélyesség által követelt engedékenység terére lépett, melyen, a haza iránti szilárd kötelességérzeténél és lángoló s épen ezért féltékeny honszereteténél fogva, a bonyolódott viszonyok békés kiegyenlítésére is utat törni ügyekezett. Kossuth ellenben a jogosság szigorú korlátai közé zárkózott, ha kell a harczra is elhatározottan. Ezen elvkülönbség köztök már a minisztérium megalakítása előtt is több ízben kitűnt zárt tanácskozmányaikban; s Batthyáni jól érzette, hogy Kossuthtal nehéz leend minisztériumot képeznie. Innen származtak ama kósza hírek is, melyek a minisztérium személyzetéről, s különösen arról szárnyaltak a közönségben, hogy Kossuth abban részt nem veend. Érzette azonban Batthyáni azt is, hogy Kossuthot, ki az átalakulásnak tulajdonképeni előteremtője vala, kihagyni, nála