Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele
412 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele. nélkül minisztériumot alakítani, minden oldalról elismert lehetetlenség. Kossuth népszerűsége majdnem csodaszerű volt ez időben az egész hazában; az ő nevéhez kötötte mindenki az ország függetlenségi jogának valahára megvalósultát; az ő szava, véleménye mindenkitől döntőnek tekintetett már a tanácskozmányokban. Mind azok, kik elébb vele szemben álltak, jelenleg elnémultak, vagy egyenesen hozzája csatlakoztak. Még Széchenyi is, ki nem régiben minden alkalommal oly élesen, annyi szenvedélylyel, oly keserűen szokta volt megtámadni, meghajolt előtte, szokatlan tisztelettel kezde beszélni felőle. „Bátrabbak — úgymond, leginkább Kossuthot értve, egy hírlapi czikkében, melyet épen e napokban írt, — bátrabbak, merészebbek, kikkel magasb, láthatatlan hatalmak látszanak szorosb szövetségben lenni, rövid napok alatt oly alapra fektették hazánk jövendőjét, melyet — tisztelet, becsület, de igazság is, — velem együtt mi hangya-munkások tán soha, vagy csak generátiók után lettünk volna képesek megalakítani." Ekként lehetetlen lévén Kossuthot a minisztériumból kizárni, gondját arra fordítá Batthyáni, hogy őt, mennyire lehet, ellensúlyozza s irányát paralysálván, veszélytelenné tegye. Ezért beszélte rá gróf Széchenyi Istvánt, hogy ő is tárczát vállaljon, mi Kossuthnak már akkor sem tetszett. Ezért küldé Pozsonyból, mindjárt márczius közepén, Wenkheim Bélát Deák Ferenczért, s vállaltatott ez által is tárczát; ezért igtatta be végre Klauzált és Eötvöst is az új minisztériumba, hogy e férfiakban neki ellensúlyt vessen, magának ellene többséget készítsen. Azt hitte, ezeknek népszerűsége s ékesszólása által majd a képviselők házában is sikerűi talán elvonnia Kossuthtól a többséget. Azonban, bár ez a mondottaknál fogva részt vett is a minisztériumban, Batthyáni egy áltáljában nem akart megegyezni hogy ő a belügyi tárczát vegye át, mit a nádor neki szánt s Kossuth maga is leginkább óhajtott; hanem a fináncztárczát adta neki, azt hivén, hogy a roppant feladat, mely
