Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele
402 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerü keresztülvitele. 1848. nyertek, e minisztérium összeállítása után, melyben Kolowrat, Colloredo, Fiquelmont, s a kényuralom más régi eszközei és a szabadság örökös ellenségei vették át a kormányzatot, kételkedni egy perczig sem lehetett többé, hogy Bécsben az alkotmány s felelős minisztérium tekintetében csak játék űzetik a politikailag fejletlen néppel, s hogy a kényuralmi reactió nem késendik megkezdeni ármányos működését. Ösztönszerűleg érezte ennél fogva a törvényhozó testület, hogy a király előleges megegyeztével elhatározott átalakulásnak, vagy, ha úgy nevezni akarjuk, békés forradalomnak záloga a felelős minisztériumról szóló törvényben lesz letéve ; és hogy, ha ármány vagy hatalom még valaha megkísérteni akarná, a nemzet önálló, független kormányzatán csorbát ejteni, az különösen e törvény terén fogna történni. A törvényhozók tehát oly világossá s határozattá kivánták tenni e törvényt, hogy ahhoz a jövőben semmi bal magyarázat, semmi kétség ne férhessen. Kimondatott benne, hogy a király távollétében a nádor, mint annak helytartója, felelős miniszterek által gyakorlandja a végrehajtó hatalmat, teljes épségében fentartva mindazáltal a birodalommal való kapcsolatot. Ezen elv nélkül, ugy hitték, a felelős minisztérium sem volna képes megőrzeni az ország függetlenségét. Mert különben az ország egy perczig sem lenne biztosítva az ellen, hogy a fejedelem a tőle távol lévő nemzeti minisztérium mellőztével idegen tanácsosok befolyása szerint kormányozzon, kiknek mindennemű ármányra, az új intézmények aláásására nyújthatnának segédkezet mind azon tárgyakban, melyekben a minisztérium maga nem határozhat, s királyi hozzájárulást, megegyezést kérni köteles. Három százados keserű tapasztalatból tudta a nemzet, mennyire megcsökken lassankint a nemzeti kormány hatósága, ha a király idegen tanácsosoktól környezve, az országon kivűl lakik. Ez volt a múltban legbővebb forrása a nemzeti sérelmeknek ; s attól félt, hogy ezen hatalom átruházása nélkül a
