Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele
Második fejezet. A köz- és magánjogi reformok befejezése. 403 jövőben, a felelős minisztérium mellett is rövid időn, vagy í&ts. a múlthoz hasonló sorsra juthat a nemzet, vagy azon képtelen állapot fejlődhetik ki, hogy a király örökös viszályban legyen a maga minisztériumával. Egyenesen a királynak tartatott fenn mindazáltal, annak távollétében is, a kegyelmezési jog gyakorlata, az ország zászlósainak s egyházi fejeinek kinevezése, czímek és rendek osztása; hasonlókép a katonai főtisztek kinevezése, s a magyar hadseregnek az országon kivűli alkalmazása, a személye körűi lévő magyar miniszter ellenjegyzése mellett. A törvényhozás továbbá nem elégedett meg azzal, hogy a minisztériumnak minden egyes ágát külön kijelölje; hanem egyenként megnevezte azon kormánytestületeket is, melyeknek hatósága most az egyik vagy másik minisztériumra szállott. A bécsi kabinet ezer csellel élt a múltban a törvények meghiúsítására. Nehogy tehát valamely elébbi kormánytest hatáskörét a minisztériumtól valamikép eltagadja, kicsinyesnek látszó gonddal szabatott meg annak összes köre. Van mindazáltal egy pont e törvényben, mely annak gyönge oldalát teszi, s ez: az országnak külügyekbeni képviseltetése. A király személye mellé ugyanis egy miniszter rendeltetett oly meghatározással, hogy mind azon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közöa^n érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviselje. Ama kapcsolat következtében, melyben hazánk a tulajdonképeni osztrák birodalommal állott, terjes elszakadás nélkül lehetetlen volt külügyeinket egészen függetlenül intéznünk, s csak arra kellett szorítkozni, hogy illető miniszterünk, az osztrák miniszterrel egyetértve, igazgassa hazánk s a birodalom közös külügyeit. Meg kell vallani azt is, hogy a képzelhető feladatok legsúlyosabbika volt, a két, egymástól különben független kormányú állam külügyeit mindig egyértelműleg s akként intézni, miként azoknak külön érdekei kívánták. Azonban, ha ezt általában lehetségesnek tekintjük is; — mi csak azon esetben az, ha a monarchia két fele közt a 26*
