Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

MÁSODIK FEJEZET. A köz- és magánjogi reformok befejezése. Az or=zag- Miután a királyi resolutió, mely a felelős minisztefríin^aikot- rmm felállításában megegyezett s a nádort a király távolmáayozónak létében a végrehajtó hatalom gyakorlatával felruházta, a működései. ' • . nemzetnek mindent megadott, mit az Becstol vart: azontúl az országgyűlésé lön azon nagyszerű és nehéz feladat, hogy az új kormányrendszert, legalább is fő vonalaiban, törvény által megalapítsa; a szabadságba rendet hozzon, a nélkül hogy e rend kedvéért a szabadság bármi csekély részletét vagy biztosítását feláldozná. A törvényhozás tehát, e nagy feladat érzetében magát alkotmányozó gyűléssé alakította. Miután a nemzet önrendelkezési joga saját sorsa felett kivíva, s ama jogok, melyek eddig egyes osztályok birtokában léteztek, az összes nép tulajdonául minden osztályra kiterjesztve voltak: e két nagy elv gyúpontjából folytak ki a teendők, mik az életbe léptetett köz és magán jog biztosítására megkívántattak. De mindenek előtt lehetetlen volt az ország rendéinek nem érezniök, hogy most, midőn a képviseltetési jog minden osztálynak tulajdonává lett, midőn a demokratiai elvek teljes diadalt ültek: ők, egyedül az arisztokratának kifolyásai, szerénytelenség nélkül nem intézkedhetnek mindenekben az összes nemzet sorsa felett. Eloszlatni azonban e rendi országgyűlést s a népképviselet