Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

384 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele. 18*8. tését maga vegye át: tán attól tartott, hogy a bizottmányi végzés más által merő kényszerűséggel indokolva, oly értelemben fogna felterjesztetni, mely a törvényességtől eltérőknek, az alkotmánynyal s pragmatica sanctióval ellenkezőknek bélyegezhetné az országgyűlés kivánatait, melyeknek valósulásáért az ő hazafias lelke is epedett. Ezen érzelmeket lehetetlen fel nem ismerni az erőteljes, hazafias hangú felterjesztésben. Nem a nehéz körülményekből feltolakodó kényszerűség, hanem az országgyűlés kivánataival elvszerinti egyetértés s azoknak törvényszerűsége képezik benne az érvelést. Már 1527-ben, úgymond egyebek közt, midőn I. Ferdinánd királylyá választatott, tulajdonképen e feliratban kifejezett feltételek alatt adta magát Magyarország a Habsburg-ház uralkodása alá. Mihelyt a fontos okmány elkészült, Szögyény avval nyomban Ferencz Károlyhoz sietett, kinél az esti órákban a délelőtti konferenczia tagjai már összegyűlve várakozának. Szögyény, látván a kellemetlen hatást, melyet a felolvasott okirat a gyülekezetre tőn, szükségesnek tartá megjegyezni, hogy e véleményre csak István főherczeg s az ország fő zászlósainak nyilatkozatai birták a kanczelláriát: a nádor ugyanis kijelentette, hogy ezen engedmények megadása nélkül Pozsonyba vissza többé nem mehet; emezek azt szinte mellőzhetlennek állítják. Lajos főherczeg erre István nádort személyesen is meghallgatni kívánván, őt azonnal a konferencziába hívatá. A nádor, kiben az udvari lég a pozsonyi felgerjedést már nagy mértékben lehangolta volt, a dolgok mibenlétének előadására felszólíttatván, erős bizonyítgatások közt kijelenté , mennyire sajnálja az országgyűlési tárgyalásoknak e kedvetlen fordulatát, megvallván egyszersmind, hogy a feliratban kért engedményekhez állását kötötte légyen. „Belátom, úgymond egyebek közt, hogy talán hibáztam, miért Öntől, kedves nagybátyám s ő felségétől bocsánatot kérek. De én akkor másként nem cselekedhettem;