Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

Első fejezet. A párisi forradalom hírére támadt új irány. 383 kanczelláriának országgyűlési bizottmánya által azonnal vétesse tárgyalásba s ennek eredményét még az esti órákban adja elő. Szögyény nyomban összehívta e bizottmányt, mely az ő elnöklete alatt Bartal, Zsedényi és Torkos udv. tanácsosokat számlálta tagjaiul. Megjelent a tanácskozásra Jósika is, s bár kedélyét haragos indulat borítá el István foherczeg gyöngesége miatt, melynél fogva a királyi választól függesztette fel a maga állását, a kézirat elvetését már ő sem, hanem annak csak módosítását sürgeté. A bizottmány tagjainak valóságos örömére válhatott, Vay Miklós belépte a gyűlésbe: ó' e pillanatban érkezett Pozsonyból, biztos hírt hozhatott tehát a közhangulat állapotáról. Szögyény nem is késett ennél fogva kérdezni őt: vájjon e hangulattal szemben lehetőnek tartja-e az országgyűlés kivánatainak visszautasítását vagy legalább lényeges módosítását? Vay, bár e kivánatokat maga sem helyeslé, annál kevesbbé habozott a kérdésre tagadólag válaszolni, mint hogy ez volna az országbíró és tárnok véleménye is, kik vele együtt attól félnek, hogy tagadó válasz esetében az országgyűlés könnyen letérhetne a törvényesség ösvényéről, István főherczeget királylyá kiálthatná ki, s más hasonló szélsőségekre vetemedhetnék. Vay e nyilatkozata után a bizottmány egy perczig sem habozott tovább oly végzést alkotni, hogy nagyobb veszély elhárítása végett az országgyűlési kivánatok teljesítése ajánltassék ő felségének. A felterjesztés szerkesztését, bár annak elkészítése Zsedényit illette volna, ez úttal maga Bartal tanácsos vette át. B art állal a hagyományos osztrák politika főtámaszai már régóta nem voltak teljesen megelégedve. Az ő kötelességszerű vélemény színezetén számos ízben oly árnyalatok tűntek fel, melyek a hazafias és alkotmányos érzelmeket nyíltabban elárulták, mint sem azt egy udvari tanácsos állásával megférhetőnek hihették volna. Bartalt most is ezen érzelmek késztették arra, hogy a fontos államirat szerkesz-