Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele
382 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszpiii keresztülvitele. 1848. tanácsosok, mint jegyzők. Az elnöki széket Lajos fó'herczeg foglalta el, s mellette Ferencz Károly fó'herczeg ült, mint praesumtiv trónörökös. Az elnök főherczeg azon tárgy kitűzésével nyitá meg a tanácskozást , hogy mintán Apponyi a kanczellárságról lemondott, helyébe mást kellend nevezni, kit Széchenyi István, Batthyáni Lajos és Vay Miklós közöl lehetne megválasztani. E nyilatkozatot hosszú s mély csend követte, melyben aztán Szögyény szólalt fel, előadván, hogy mielőtt a kitűzött tárgy szó alá vétetnék, azon iratot kötelessége előmutatni, melyet egy pillanat előtt azon meghagyással vett át István főherczeg nádortól, hogy azt nevében ultimátumnak jelentse ki, melynek elfogadása nélkül ő Pozsonyba vissza nem mehet. Ezen irat, mint már tudjuk, az országgyűlésnek a nádort teljhatalmú kir. helytartóvá neveztetni s egy független felelős minisztériumot alapíttatni sürgető feliratára ő felsége által adandó válasz javaslata volt. Ezen előadás, kivált a nádor nyilatkozata nagyon meglepte az értekezlet tagjait, s az iratok, felolvastatásuk után éles taglalás alá vétettek. Leghevesebben nyilatkozott ellene Jósika és — bár mint csupa jegyzőnek joga sem volt volna hozzá szólani — Rosenfeld, kik az országgyűlés kivánatának a pragmatica sanctióval összeférhetlenségét vitatták. A konferenczia tagjai, véleményben a tárgy lényegére nézve egyetértők, örömest visszautasították volna az országgyűlés kivánatait; de azon érzelem nyomása alatt, hogy a visszautasítás veszélyes következményeit sem megelőzni, sem elhárítani nem áll hatalmukban, jobbára csak a felett tanácskozának, miként lehetne az engedményt élétől megfosztani s a királyi jogokra és a középponti kormány hatalmára nézve mennél ártalmatlanabbá tenni. A tények logikája alól azonban nem nyílt út a menekvésre: az értekezlet eredménytelen maradt, s Lajos főherczeg azt végre feloszlatván, meghagyta Szögyénynek, hogy az iratokat a
