Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

380 Nyolezadik könyv. A/, átalakulás forradalomszerű keresztülvitele. 1848. testvéri szeretetben s kölcsönös győzelemóhajtásban egyesűit, világos tanúsága feküdt annak, hogy azon természetellenes viszony, mely egyik népnek a másik irányábani alárendeltetésén alapúit, nem magának a bécsi népnek, hanem csak az önkényes hatalom kezelőinek vágyaiban s ér- . dekeiben gyökerezett. Erezte e pillanatokban a bécsi nép, hogy ama szerencsétlen viszony csak a bureaukratia kényuralmának műve, s csak annak javára szolgál, és hogy a külön népek istentől rendelt hivatása: egymás melletti függetlenség, kölcsönös jogtisztelet, kölcsönös segély és vetélkedés a jóllét, míveltség és szabadság áldásainak kifejtésében. A bécsi néptől annyira távol volt minden suprematiai féltékenység, hogy Kossuth, ki a Bécsben töltött két nap alatt, felszólítva, a néphez többször szólott, hatalmas szónoklatával, ha akarja, döntőleg befolyhatott volna az osztrák események fejlődésébe. O nem élt a körülmények által kezébe adott e hatalommal, mert hitt az udvar ígéreteiben, s megelégelte a győzedelmet, mely ez ígéret által Magyarországnak biztosíttatott. Márcz.i6-ka. A küldöttség más napon a király elejébe bocsáttatván, a főherczeg nádor, a felírást átnyújtva, megható beszédben kérte őt a nemzet kivánatának teljesítésére. Ferdinánd magyar nyelven s röviden válaszolt, miképen a magyar nemzet hűségi biztosítását köszöni, kívánságát mielébb lehetőleg teljesíteni óhajtja; s miképen szeretett magyarnemzetében mindig bizott: ugy annak hűségére ezentúl is számot tart. A király válaszát megelégedve fogadta ugyan a küldöttség; de az által tulajdonképen még semmi sem volt megnyerve az ország számára. A küldöttség több tagjai tehát, kiknek az udvarhoz, személyes hitelöknél fogva, az ajtók nyitva álltak, ezen előnyt erélyesen felhasználni ügyekeztek a végre, hogy a fejedelmi család szívósabb tagjait s némely befolyásosabb udvari főurakat a kívánat jogossága, az engedés szüksége felől meggyőzzenek. E tekintetben István főherczegen kivűl különösen gróf Széchenyi István s herczeg