Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

Első fejezet. A párisi forradalom hírere támadt új irány. 379 magyar küldöttségnek márczius 15-én Bécsben megjelenését, hogy az a bécsieknek, kik alattomban Magyarországból izgattattak volna, segedelmére jött légyen az alkotmány kivívása végett. Ezen állítás megczáfolásául elég csak arra figyelmeztetni, hogy nem a szabadelvű, hanem épen az udvari párt volt az, mely a felirat feljuthatását mind eddig késleltette; s a reformpárt a legelső időt ragadta meg a felirat felküldésére, melyet az udvari párt ellenzése neki engedett. A bécsiek az alkotmány birtokának épen legelső örömmámorában kéjelegnek vala, midőn a küldöttséget vivő hajók kikötöttek. A boldog nép az öröm túláradásával üdvözölte a czélban s törekvésben rokon magyarokat, kiknek különben is azon elismeréssel tartozott, hogy alkotmányos szabadságát elébb sürgették, mintsem azt maga csak említeni is merte volna nyilvánosan. A főherczeg nádor kocsiját, melyből a lovak kifogattak, magok a polgárok vonták be a császári lakba; a többi küldötteket tömérdek népcsoportok kisérték szállásaikra. Utjokban ezer meg ezer éljenkiáltásokban tört ki a-nép ajkain a viharos öröm. Es midőn a küldöttek szállásaikra megérkeztek, beszédeket kivánt a néptömeg hallani a magyar szónokoktól. A tisztelet és hódolat különösen Kossuth személye iránt határtalan volt a polgárságban; mert Kossuth volt az, ki márczius 3-kai beszéde által, melyben a bécsiek számára is alkotmányt kérni indítványozott, az ő tetterejöket is felvillanyozta. A bécsiek e zajos Örömnyilvánítása s hódolata a magyar küldöttség iránt azonban nem annyira a személyeket, kiket egy kettő kivételével névszerint is alig ismert, mint inkább amaz erkölcsi erőt illette, melyet a szabadság magyar képviselőiben létezni megismertek. E nép, mely a politikai jog birtokának lélekemelő érzetét csak néhány nap óta ízlelte meg, mintegy felbátorodva érezte magát a jogért és szabadságért rég küzdő s azt nagy mértékben is éldelő magyar nemzet e maroknyi küldötteinek megjelenése által. E szép, e fölséges jelenetben, midőn igy a két szomszéd nemzet