Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt
Ötödik fejezet. Erdélyi állapotok s országgyűlések. 163 bői? Ha megvárjuk, hogy zsebeinket kiforgassák: azon kivűl hogy nevetségessé teszszük magunkat, meglehet onnan fognak venni, honnan nem akarnók. Ellenben ha méltányosak leszünk, egy felől nevetség helyett becsülést fogunk magunknak kivívni ; más felől azon zsebünkből adunk, melyből saját érdekünk lehető legkevesebb megsértésével adhatunk. „Szóló adni akar, de annak nem örvend, hogy más vegyen tőle. O akar áldozni, de ugy hogy elismerés kövesse, hogy mind a jelen mind a jövő nemzedéknek becses szolgálatot tegyen; mit az által vél eszközölhetőnek, ha azon nagy felekezettel, melylyel élünk s utódainknak is élniök kell, kibékülünk. „De van még egy czél; egy oly czél ez, melyről midőn szólani' kiván, korlátolt erején felülemelkedve, stentori hangon óhajtana harsogni, melyért mint Jákob egykor a kedves aráért, hét évig volna kész szolgálni; és e czél: a két hon egyesülése. Abban keresi a legfőbb élvet, ha ez ország méltóvá lesz arra, hogy jobb helyzetű testvére becsülését megérdemelje. Lássa s tanulja bennünk Magyarország az erős önérzetet, mely egykor reá nézve is kedvező állapotra fog bennünket felemelni." De mind hasztalan. Az önzők nagy tábora, vagy az utasításaik által megkötött, meggyőződéseiket nem követhető képviselők, a legsarkalatosabb kérdéseket akként döntötték el, hogy a megalkotott törvényjavaslat a jobbágyosztály igazságos igényeinek nem felelt meg. Több jeles ellenzéki tag, s köztök b. Kemény Dénes is, látván, hogy hasztalan küzdenek, s különben is', a főkérdésekben kelt rosz határozatokat a mellékesekben meg nem javíthatják, elkedvetlenedve, követségéről lemondott s^az országgyűlést oda hagyta. Mások kitartóbbak, a csekélyebb horderejű kérdésekben is végiglen folytatták a küzdelmet; de miután az úrbéri törvényjavaslatok elkészültek, azok ellen óvást nyújtottak be a törvényhozásnak. E lépésre nem azon re-