Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

104 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformrrátiyai. meny vezette őket, hogy a maradó párt, átlátva a munkálat "hibáit, s félve a felelet terhétől, a kivánt módosításokat talán mégis megteendi; ily reménynek a hosszú sükeretlen harcz után s akkor, midőn a törvényjavaslat felküldése a királyhoz már el volt határozva, különben pedig az oi-szággyülés befejezése is ki lévén hirdetve, ixj tárgyalásra a javaslat nem kerülhetett volna — helye nem lehetett többé. Hanem tették óvásukat részint azért, hogy ellenmondásuk által magokat küldőik s a közvélemény előtt igazolják ; részint azért, hogy a törvényjavaslat alapjának igazságtalanságát s más lényegesb hibáit kimutatván, a kormányt azokra figyelmeztessék s reábirják hogy, mint a törvényhozás osztályos fele, ezen új mutatások szerint tegyen módosításokat a jobbágyosztály javára, a felküldendő javaslatban. Ilyetén óvás, a megyei képviselők részéről, kettő nyújtatott be, egyik Alsófehér, másik Kolos megye követei által. Egy harmadik óvást az országgyűlésnek több szabad tagjai, név szerint Teleki Domokos, id. Bethlen Sándor, id. Bethlen János, Rhédey János Gyulay Lajos, Mikes János, ifj. Bethlen Pál grófok és Kemény Domokos báró adtak be. Az úrbéri törvényjavaslat, csak futólag tekintve is, valóban igazságtalan s káros volt az úrbéres osztályra, s ennél fogva a hazára nézve is könnyen veszélyessé válhatott volna. Az egész úrbér e három sarkkérdésen fordúlt: Mi az úrbériség? Miként osztatik fel az az úrbéresek közt? Mit kötelesek ezek szolgálni s adózni a földesúrnak? A javaslat, mondhatni, mind a háromra nézve jobban kedvezett a földes urhak, mint a jobbágynak. Az úrbériség meghatározását tekintve, a többség, daczára az ellenzék győző okainak, melyeknél fogva a jelen kiigazítandó status quot kívánta alapúi vétetni, az 1819-ki összeirást fogadta el a mérték alapjául. Tudta mindenki, hogy a földesurak akkor, általában ellenezvén az önkényes, országgyűlésen kivűl tenni szándéklott szabályozást, a kor-