Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

ötödik fejezet. Erdélyi állapotok s országgyüle'sek. 159 tói függ a haza sorsa, a fenálló rend fentarthatása, a békés haladás lehetősége. Es az ellenzék e felekezetének teljesen igaza volt; a népben oly hangulat mutatkozott, miszerint ezen országgyűlés nem oszolhatott szét az úrbér rendezését törvénybe nem igtatva a nélkül, hogy lázongás veszélyének ne tegye ki a hazát. Való azonban az is, hogy az úrbér, feltéve hogy gyorsan behozatik s a nép anyagi terheit némileg könnyíti, jelenleg s egy időre eléggé megfelelendett a sürgető szükségnek. A reformnak e tekintetben magasabb fokai, minő az örökváltság, a szabad föld, bármi kívánatosnak tetszhetett is, az agráriai viszonyok teljes rendezetlensége, öszszesítés, tagosztály stb. hiánya mellett, még lehetetlenség volt volna Erdélyben. Es azért méltán gáncsolandó azon különben nemes lelkű, jó akarattal teljes, de heves vérű s impraktikus töredéke az ellenzéknek, mely elkésettnek s azért szükségtelennek tartott minden úrbért, s az egész munkálat félretételével, egyszerre az örökváltságra akart ugrani, ezt hirdetvén az előhaladott kor kivánatának. Nem gondolta meg e nemes buzgalmától túlragadt töredék, hogy átmeneti állapotúi, míg az örökváltságra megkívántató előkészületek közerővel megtétethetnek, múlhatatlanul szükséges az úrbér rendezése; nem gondolta meg, hogy örökváltságot sürgetni ott, hol még az sincs elhatározva : mi az úrbéri föld, s minő szolgálattal tartozik a jobbágy, tehát mit kellene tulajdonképen megváltani, — annyit tett mint a maradók malmára hajtani a vizet, mint az örökváltság szükséges feltételeit lehetetleníteni. Es valóban nem is késett a reactiónak néhány ravaszabb egyénisége kizsákmányolni az örökváltsági agitátiót: hogy késleltesse az úrbér megszületését, s mennél több zavart idézhessen elő, pártolni kezdé az örökváltságnak ily alakban hivihetetlen tervét. Szerencsére azok, kik őszintén óhajtának egy ideiglenes úrbért, mint átmeneti állapotot, melyre utóbb az örök-