Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

158 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai állapították meg, mely szerint az úrbéres földnek legalább fele kiragadtatott a jobbágy kezéből. De egyébiránt rosz volt már az alap is, melyen a hatóságok tárgyalásai folytak. A rendszeres bizottmányi munkálat, melynek készítésében a többséggel biró maradó pártnak túlnyomó befolyása volt, egy kivihetetlen, a jelen körülményekhez, kivált az úrbér mennél elébbi életbeléptetésének elutasíthatlan szükségéhez, oly kevéssé alkalmazott terv vala, mely szerint az úrbért legjobb esetben is csak huszonhat év múlva lehetett volna életbe léptetni. Az úrbér e munkálatban minden agrariai viszonyok rendezésétől tétetett függővé. A terv szerint' tehát előbb fel kellett volna mérni az ország egész territóriumát, hol földesúri viszony s jobbágybirtok létezik; szabályozni, elkülönözni kellett volna egymástól az úri s jobbágyi birtokot, arányosítani az ugy nevezett királyi haszonvételeket, stb. és csak ott vala azután behozandó az úrbér, hol mind ez megtörtént. Ez pedig, ha a munka legrendesebben, lehető leggyorsabban foly is, és semmi akadály által nem gátoltatik, terv szerint, csak huszonhat év alatt történhetett volna meg. Ily hosszú időre kivetni az úrbéri rendezést, annyi lett volna, mint a türelmében kimerült népet a galicziai parasztok utánzására kényszeríteni. A földnépe közt már valóban kezdett is mindinkább terjedni s nyilatkozni a békétlen, türelmetlen hangulat. Az ellenzék tehát mély aggodalomba merült a közel jövőben történhetők miatt s a megyék gyűlésein s a hírlapokban hevesen felszólalt a bizottmányi terv ellen, mely, ha törvénynyé szentesíttetnék, parasztlázadás veszélyének tenné ki a hazát. Nem szűnt meg ennél fogva az agitátió minden nemeit felhasználni, hogy megértesse a reactió, vagy inkább maradók táborával, miképen az úrbért nem ugy kell már tekinteni, mint még csak egy tized előtt is lehetett, csak magán-jogi vagy gazdászati intézkedést, hanem mint oly országos ügyet, melynek gyors megoldásá-