Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

Negyedik fejezet. Nemzeti törekvések a régi reformirányban. 145 társaság, ugyanaz, mely az osztrák déli vasutat építette, s 1846. melynek a tervezett jobbparti vasutat felépíteni soha sem volt komoly szándoka, a Duna balparti vasúttársaságot tervének létrehozásában mindenképen hátráltatta. E hosszú, szenvedélyes vita az 1840-ki pénzválság után azzal végződött, hogy semmi sem történt: vasút sem a jobb sem a balparton sokáig nem épült. Erre következett a kormány azon nagyszerű elhatározása, hogy az örökös tartományokban Triesztig, Prágáig, a szász és bajor határokig státusköltségen építéssé a vasutakat; sőt az olasz pályát is ótalma alá vette; s csak Magyarország nem részesült ezen elhatározás jótékonyságában. Az országosan egybegyűlt rendek, hogy a kormány e mulasztását részökről, mennyire tőlök telik, pótolják, 1844-ben a belföldi legszükségesebb vasutakra, különösen a fiumeire is, kamatbiztosítást ajánlottak. De ez a mostoha indulatú bécsi kormánynak nem volt ínyére: mivel a többi örökös tartományok nem biztosítottak kamatot,-attól tartott, hogy a magyar kamatbiztosítás következtében a tőkék Magyarországba veendík útjokat; azt tehát megengedni nem akarván, a feliratra választ sem adott, s így a törvény is elmaradt. A duna balparti vasut-társaság azonban, legyőzve minden akadályokat, az építést Pestnél megkezdte, s egy részről Szolnok, másról Vácz felé munkáltatván, tervét ez évek alatt valahára mégis létrehozta; s mire az országgyűlés megkezdetett, a megnyitott pest-váczi és pest-szolnoki rövid vonalok forgalmának eredményeiből is mindenki öntapasztalása után meggyőződhetett, mily varázserővel hat a vasút a közlekedés élénkítésére. A fiumei vasút ügyét azonban nem csak az nehezíté, hogy a kormány a kamatbiztosításról törvényt alkotni nem engedett. Miután a kamatbiztosítást a rendek e vonalra nézve külön határozatba foglalták, a törvény megalkotásáról a jövő országgyűlésen legkevésbbé sem lehetett kételkedni, s annak jótéteményére előleg is biztosan számolhaHorváth M., 25 év Magyarország tört.-böl. III. 10