Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

108 Hatodik kói yv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. egységet, tervet, rendet hozni ügyekezett, az ellenzékben mind eddig semmi összefüggés, és, kivéve a megyék gyűlésein fenforgott egyes kérdéseket s a megyék közt azok iránt váltott körleveleket, semmi egyetértés nem létezett. A társalgás kedvéért egyesűit s mind szélesbre terjedő „Kör" ezímű klubb ellenzéki szellemű volt ugyan ; de kivált ez időben még sem elég terjedelemmel nem birt, sem politikával oly tüzetesen nem foglalkodott — miként azt utóbb tette, — miszerint az az ellenzéki pártnak középpontjául szolgálhatott, s azt csak némileg is képviselhette volna. Ezen okok bírták az lígy nevezett centralisták töredékét arra, hogy a szakadást nagyobbító tanaik fejtegetéseivel felhagyva, az ellenzék többi részével szorosabban egyesüljenek. Egyébiránt e töredéknek eddigi izgatása, a népképviselet s központosított felelős kormány mellett, nem csak nem ártott az ellenzék érdekeinek, sőt annak több tekintetben előnyére szolgált. Felvilágosítá a megyerendszer gyönge oldalait, hibáit s hiányait, még azokat is, melyeket eddig az ellenzék épen azért, minthogy e rendszer alkotmányos életünk fő biztosítékát képezte, szívesen takargatott; oszlatgatá az elfogultságot s minden bővebb vizsgálat nélküli előszeretetet, melylyel e rendszer iránt sokan merő szokásból s más alkotmányos formák kellő ismeretének hiánya miatt viseltettek. Ellenben nem kevéssé terjesztette a tüzetes tanulmányozástól idegen tömegekben, melyek országtani ismereteiket csak az időszaki sajtóból merítik, a nyugot-európai alkotmányos élet fejlettebb formáinak, a parlamentáris kormányrendszernek ismeretét; mi, tekintetbe véve a még nem is sejdített átalakulást a közel jövőben, nagy fontosságú nyereménynek tartandó. Ha a központosítási oskola e tekintetben némi gáncsot érdemel : az abban áll, hogy annak vezérei tanaikat csak az általános elvek szerint fejtegették, s nem ügyekeztek azokat sajátságos viszonyainkra, melyek az absolut kor-