Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

Harmadik fejezet. Egyéb kormánysza'bályok. 103 tetése, mint az új kormányrendszer sanctiója, ezekben mély aggodalmat ébresztett; mert e rendszerben alkotmányos létünk veszélyeztetését látták. De a mily túlzott vala e vélemény, oly alaptalannak mutatkozott azoknak állítása is, kik, ellenkezőleg, azon zavart melyben az ország tengett, ezen kineveztetés által megszüntetve, s a reform nagy ügyét rövid idő alatt befejezve remélték szemlélhetni. Meggondolva, hogy azon párt, melyre a kormány támaszkodott, reformhajlamainak eddig nem adta csalhatatlan bizonyítványait, s kétségtelen kisebbséget képezett: e reformremények felette vérmesek valának, alig lehetvén várni, hogy a kisebbségben lévő párt, melyhez a kormány csatlakozott, képes legyen a maga irányát s elveit a többség ellen életbe léptetni. „De ha mind ezekben csalatkoznánk — úgymond a Pesti Hírlap — s a jövő országgyűlésen nagyszerű javaslatok által lépetnénk meg? Ez esetben, megvalljuk, szívesen csalódnánk; . . . szívesen engedjük át a conservativoknak a dicsőséget, mely azokra fog háromolni, kik a reforr mot keresztűlviszik. De hogy ilyes valami valósulhasson, az illetőknek a szokott ösvényről le kellene lépniök, s factiosus politika helyett nemzeti politikát követniök, mint Sir Róbert Peel teszi. . . . Mit teendene azután az ellenzék? azt mi nem tudjuk; de tudjuk, mit ily esetben tennie kell; azt mit az angol alsó házban lord Russel teszen: elfeledni a pártérdekeket s nem ragaszkodni önformuláihoz."