Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

NEGYEDIK FEJEZET. Nemzeti törekvések, a reform eddigi irányának s elveinek keresztülvitelében. Az ellenzék A kormánynak eddigi erélyes és, ha bár nem minsgyesüiése s dig s mindenben alkotmányszerű is, de következetes eljátorekvése. r^s&} legújabban pedig Apponyinak fó'kanczellárrá emeltetése mindenkit eléggé meggyőzhetett, hogy az új kormányrendszer nem puszta, múlékony kísérlet többé, hanem oly czél, melynek életbeléptetése felsőbb helyen végkép el van határozva. E meggyőződés az ellenzéki pártra nem maradhatott hatás nélkül. Mindenek előtt annak érzete erősödött s lett átalánossá, hogy a fenforgó körülmények közt szükségesebb, mint bár mikor az előtt, az ellenzék külön véleményárnyalatainak, melyek a legközelebb lefolyt időben egymás irányában, némely kérdésekre nézve, csaknem ellenséges hangulatot vettek volt fel, egymással szorosabban egyestílniök. Más részről múlhatatlanul szükségesnek látszott, azon irányt, melyet az ellenzék a múlt országgyűlés végén a védegylettel nyilvánított, lehetőleg szilárdítani s általában is emelni s terjeszteni az országban a szabadelvű ellenzéki reformtervek népszerűségét; különben félni lehetett, hogy a kormány megfeszített törekvéseiben, mesterséges, gyakran erőszakos eszközeivel, valóban többséget szerzend magának, s a legközelebbi országgyűlésen a maga