Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

98 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. 1846. A nemzet egyik legkiáltóbb szüksége volt, egy század A közieke- óta szándékosan elnyomott anyagi érdekeinek emelése. Apdési bízott- . ,., , . „ • | . iv nány feiáiií- ponyi ezt kormánya egyik foczeljaul tűzte KI ; s aooan tása. méltó elismerést érdemel, hogy az e tekintetben legkitűnőbb, leggyakorlatibb, a kivitelben leghelyesebb tapintatú Széchenyi Istvánnal lépett összeköttetésbe. Hogy e nagy hazafi közremunkálását a kormánynak biztosítsa, a Helytartótanács kebelében, közlekedési bizottmány nevezet alatt, egy új osztályt alkotott, vagy helyesebben, a létezőt újonnan rendezte, melynek Széchenyit neveztette ki elnökévé. Igaz ugyan, hogy a kormány ezen intézkedése sem volt, szigorúan véve, alkotmányszerű; mert miután a helytartótanácsot törvény rendszerezte, csak törvényhozás utján kellett volna azt változtatni s ríjonnan rendezni. Az alkotmányosság tulajdona épen abban áll, hogy a végrehajtó hatalom, jó akaratában is, bizonyos formákhoz van kötve. De bár az alkotmányszerűség e sérelme nem maradt is a megyék részéről minden észrevétel nélkül; a jó szándékot mindenki elismerte, mindenki örvendett e kineveztetésnek, világosan látván abból, hogy a kormány haladni, a nemzeti jóllétet előmozdítani valóban akarja; mert Széchenyi neve s jelleme kezeskedett arról, hogy a kormánynak valódi szándéka, valamit tenni valahára az anyagi érdekek körűi. Széchenyi, ezen új hivatalos minősége következtében, több olyanféle anyagi érdekű nemzeti vállalatnak állott élére, melyek minden kormányi befolyáson kivűl, sociális téren keletkeztek; melyekről azonban csak alantabb szólhatunk kimerítőbben, ipariskola Hasonló jó szándék jellemzi a kormánynak szinte mélaiapitasa. táxiylattal s köz megelégedéssel fogadott azon intézkedését, mely szerint, egyezőleg a nemzet régóta sürgetett kivánataival, Pesten egy középponti -ipariskolát állított fel. Ezen ipariskola, a magas hivatalának ötvenedik évét betöltött főherczeg nádor tiszteletére, „József-ipariskolának" neveztetett. E tekintetben csak az volt a hiba a kormány részéről,