Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)
Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben
Második fejezet. Kormánykisérletek a nemzeti irány elfojtására. 55 mon nagy hasznát vevém . . . Míg fogva voltam, gyakran i837—1839. töprenkedem, mennyire hátramaradottnak tapasztalandom magamat a haladó világ mögött, ha majd kiszabadulok. Nem maradtam hátra. Fogságom magányában tanultam meg meditatio által, mire az élet oktatott." Midőn elitéltetése után könyveket s Írószert kaphatott, egy angol nyelvtant s szótárt és Shakespear munkáit adatá magának, s vas türelemmel feküdt az angol nyelvnek, melyből elébb csak annyit tudott, hogy képes legyen gyanítani, az ismereteknek, a jónak és szépnek minő kincsforrása rejlik az angol irodalomban. Itt tette aztán e nyelvet annyira tulajdonává, hogy azon utóbb szintoly könnyűséggel fejezheté ki magát, szintoly áradozva tudott csapongani lángszónoklata, mint anyanyelvén. Kossuthéval ugyanazon időben s hasonló viszonyok Wesselényi . , . Miklós pere közt folyt le Wesselényi Miklós pere is, azon egy körülményt kivéve, hogy ellene előleges elfogatás nem vétetett foganatba. Említők, hogy ő az erdélyi diétán kifejtett ellenzése s kivált az országgyűlési napló kiadására használt kőnyomda miatt az erdélyi királyi táblánál, — az örökváltság mellett Szatmár megyében 1834 végén mondott beszédéért pedig a magyarországi királyi táblánál, mint lázító, hűtlenségi kereset alá fogatott. Az erdélyi törvényszék elébe a magyarországi kereset miatt meg nem jelenhetvén, általa „in contumaciam" marasztaltatott el. Mivel azonban a királyi ügyvéd őt „példás testi büntetésre" kivánta Ítéltetni, s az ítélet végrehajtását a magyarországi, per miatt foganatba venni nem lehetett: sokáig függőben maradt, miként fog az ítélet reá alkalmaztatni. Magyarországi pere 1835-ki májustól kezdve, midőn megidéztetett, egész három éviglen folyt. A vád alapját, miként már fentebb említők, Wesselényinek a jobbágyi örökváltság védelmére mondott beszédéből kikapott, a rendkívül zajos gyűlésben egy pár, kevés hitelességet érdemlő hallgató által hibásan felfogott, s utóbb a királyi ügyvéd