Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)
Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben
56 Negyedik könyv. V. Ferdinánd első kormúnye'vei. 1837—1839. által önkényesen értelmezett mondat képezé, melyek által szónok a kormányt vádolta volna, miképen csak azért gátolja a jobbágyok örökváltságát, hogy a nép és a nemesség közt e miatt harcz támadván, a reformmozgalmakat elnyomhassa. A fő védirat Kölcsey Ferencz mesteri tollából folyt, ki egyébiránt is a gyűlésen jelen lévén, mind annak lefolyását legjobban ismerhette, mind Wesselényi szavait, a tárgyban való érdekeltségénél fogva, leghívebben foghatta fel. A védirat, mely törvényszéki ékesszólásunk remekei közé tartozik, diadalmasan megczáfolja mind a kellő hitelességgel nem biró tanúk egymásnak ellenmondó, részben képtelen és zagyva állitásait, melyeket csak pártgyűlölség adott nyelvökre, mind a királyi ügyigazgatónak ezekre épített okoskodásait; s teljesen kitisztítja őt a felségsértési vád alól, melyre nézve még a becsődített tanúk leghitelesbike, különben más párton álló, Kende alispán is hit alatt nyilvánítá, „hogy alperes a királyi felségről, mint mindig, ugy a kérdéses gyűlésben is, hódoló tisztelettel szólott, s hogy minden beszéde egyedül a közbéke fentartására volt, távol minden lázító vagy más vétkes czéloktól, irányozva." De a kormánynak e kereset indításában is ugyanazon politikai czéljai voltak, melyeket a pozsonyi ifjak és Kossuth bepereltetése által törekedett elérni: a királyi ügyigazgató tehát a kérdéses beszéden kivűl még titkos társaságokkali összeköttetésről is vádolta Wesselényit. Szokássá vált a kormánypártnál, hogy mivel a demokrata véleményeket, a radikál reformeszméket bűn gyanánt nem bélyegezheté: az azoknak keresztülvitelére czélzó pártmozgalmakat, bár mi nyilvánosak s ezért ártalmatlanok voltak is azok, rendfelforgatásról, országháborításról, revolutióról vádolja. Ily vád súlya alatt ítéltetett el Lovassy László és Kossuth Lajos; ez vétetett czélba Wesselényire nézve is, midőn a királyi ügyigazgató őt is a titkos társaságokkal, névszerint az ifjak pozsonyi kasinójával és Kossuthtal való összeköttetésről vádolá. A kir. ügyigazgató, kétségkívül felsőbb utasítás szerint,
