Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Első fejezet. Az 1832/fi-ki országgyűlés második feli 13 Ennek csilapúltával aztán Dombi ekként végzé beszédét: 1835^ „Miután a megye rendéi Balogh Jánost felségsértőnek vagy hűtlennek el nem ismerhetik, indítványozom: menjen tüstént vissza Pozsonyba és foglalja el követi székét. A megyei ügyvéd pedig küldessék ki, jelenjen meg az idézetre s védje követünket." Az indítvány nagy tetszéssel fogadtatván, a többség Baloghot követi állásában megerősítette. Az igen gyönge kormánypárt szót sem mert emelni a hasonlíthatlanúl nagy többség ellenében: Balogh tehát visszatért Pozsonyba, folytatandó törvényhozói működését. A megye eljárása mind Pozsonyban, mind egyébütt is az országban nagy magasztalással helyeseltetett; s a kormány, a közvélemény hatalmától végre is kényszerítve érzé magát, a keresetet Balogh ellen megszűntetni. Előzménye volt ez ama teljes diadalnak, melyet az 1839-ki országgyűlés rendéi a szólásszabadság ügyében végre kiküzdendők valának. A jobbágyok örökváltságát és személyszabadságát illető törvényjavaslat sorsából meggyőződtek az ellenzéki rendek, hogy a körülmények ezen országgyűlésen nem olyanok, melyek közt a többi rendszeres reformmunkálatokat a magok értelme szerint keresztülvinni remélhetnék: tanácsosabbnak vélék tehát, azokat kedvezőbb időre halasztani, mintsem az alkotmányos elveknek s a kor igényeinek meg nem felelő törvényeket alkotni. így lőn, hogy a polgári magánjog törvénykönyvét, mely az úrbér után munkába vétetett, miután belőle kerületi üléseiken harminczhét törvényjavaslatot elkészítettek, befejezetlenül letették. E lépésre nemcsak azon indok vezette a szabadelvű pártot, hogy a kormány hangulatának mostani áramlatában lehetetlenné vált a szabadelvű törvények megalkotása; hanem bosszúsággal vegyes fájdalommal tapasztalák azt is hogy, miként mindjárt elmondandók leszünk, a kormánypárt fondorlatai következtében , saját soraik is menten ritkúlnak. Egyébiránt meggyőződtek már arról is, hogy körülményeink közt a rendszeres codificatio nem mindig a legjobb s legkönnyebb