Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Ötödik könyv: Reformi s nemzetiségi harczok 1840--1843 között

Első fejezet. A mozgalom új tényezői. 217 különösen Hegel érthetetlenségig homályos rendszerének barátai, ezt nálunk is terjeszteni ügy ekéztek. S már attól lehetett tartani, hogy e ködös, speculativ bölcselet s vele együtt a felhőkben kalandozó idealismus, vagy más mesterek nyomain, a legújabb német materialismus az iskolák tanszékein nálunk is túlsúlyra jut, bölcseleti tudományosságunk nagy hátrányára. Hátrányára, mondom, mert hogy nálunk a tudományok tudománya az iskolán kivűl eddigelé oly kevés míveló're talált, annak oka részben legalább abban keresendő, hogy annak mívelői, tanárai újabb korban jobbára e német speculativ, alig érthető rendszerek mankóin járdaiának, melyektől a józan, gyakorlati magyar ész határozottan idegenkedett. Találkoztak azonban már irodalmunkban is kitűnő tudósok, kik ama, hajlamaikkal ellenkező, idegen, különösen a Hegel- és Schelling-féle rendszerek meghonosúlásának részint azokat czáfolva, részint egy önálló, gyakorlati magyar bölcseletnek alapjait megvetve, idején útját állták. A polémia mezején Vecsei József, debreczeni tanár nyert legszebb koszorúkat. 0 az Athenseumban és Figyelmezőben a hegelisták ellen harczot indítván, szintoly hatalmas dialektikával, mint alapos tudománynyal mutatá ki ellenei egyoldalú tévtanait, melyek a németek közt is csak azért találtak annyi magasztalókra, mivel e, különben épeszű nemzet természete az idealismusra felette nagy hajlammal birván, tűri ennek kicsapongásait s ábrándjait, ha ezek rendszerbe foglaltatnak s mystikus homályban adatnak elő. A nagy történetíró, Schlosser is bevallja nemzetének e gyöngéjét, állítván, hogy a német tudós előtt mindig gyanús volt az, a mi érthető és világos. Köppen pedig keserű, de találó gúnyorral mondja, hogy „a németek szívét csak rendszerrel lehet meghódítani; ők a képtelenséget is elfogadják, csak rendszeresen adassék elé". — E tudományos tusa után, melyben a közvélemény a tiszta felfogású, világos beszédű Vecseit vállá győztesnek, méltán