Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Ötödik könyv: Reformi s nemzetiségi harczok 1840--1843 között

Első fejezet. A mozgalom új te'nyezó'i. 215 hetetlenűl széttöri a szemüveget, mely az életet eszményi i84o. fényben csillogtatja, de nem azért hogy, mint a modern romantikus, a társadalom sebeit tárja fel s megmutassa, minő ellenkezésben van az élet eszményeinkkel; sőt ellenkezőleg, vitatni látszik, hogy mindennek így kell, lennie, eszményeink is ugyanazon eredményt szülnék, vagy még roszszabbat. A modern romantikus ki nem békít az élettel, de haragra lelkesít a társadalmi intézmények ellen s tanai teljesülésével biztat; Kemény kihűt, józanná tesz." Es e tulajdonságánál fogva lehetetlen, hogy jótékony ne lett volna hatása oly korban, melynek ha volt hibája, az bizonyára már nem a közélet iránti közönyben és szenvtelen tespedésben; hanem annak ellentételében, a túllelkesedésben, az újítások, reformok, átalakulás túlheves, szinte türelmetlen vágyában, s a rohanó haladást gátló elemek, a kormány s a conservativ párt gyűlöletében keresendő. A szépirodalom e korban egy, minden magasztalásra A Kisfaludy méltó középpontot s gyámintézetet nyert a Kisfalud}'' ,ir:"isa£Társaságban, melyet az elhunyt Kisfaludy Károly néhány lelkes barátja, az ő emlékszobrának felállítására gyűjtött összeg maradványaiból, a nagy költő szellemi emlékéül alapított s mintegy szépirodalmi akadémiává rendezett be. A szép buzgalmú intézet, a közönségben gyámolításra találván, csekély anyagi erejével is szép eredményeket mutatott fel. Az intézetre valóban volt is szüksége szépirodalmunknak; mert bár az külterjében nem szűnt is meggyarapodni, — miként az intézet igazgatója, Toldy Ferencz, annak közgyűlésein mondott beszédeiben •) panaszkodik, belértékére nézve a nemzeti irodalom egyéb ágaival nem haladott hasonló arányban; sőt, tudományos oldalát tekintve, a közel múlt kor mögött elmaradt. Névszerint, a művészet tudományát, a szépészetet elhanyagolta. Költőink nagyobb ügyességgel, de, néhány első rangút kivéve, kisebb gonddal !) Irodalmi beszédek. 207. 227. 278.